30 napos fitnessz kihívás: Itt a vége

Be kell valljam, igencsak nagy falat volt számomra ez a kihívás.
Nyilvános, hogy minimum minden nap nem vagyok képes posztolni, bármennyire is szeretném.

A kihívást egyébként sikeresen zártam - vagyis a fizikai részét betartottam, az írással sokkal nagyobb volt a gond.
Beíratkoztam és el is végeztem egy 8 alkalomból álló jógakurzust, elmentem Spanyolországba, ahol mindennap kilométereket gyalogoltunk - néha hegynek fel és hegynek le, futni voltam és elkezdtem biciklin járni munkába.
Szerintem egy dekát sem fogytam, de nem is ez a lényeg.
Az élmény érdekes volt, az írás pedig nagy tanulás magamról - hogy sokszor vagyok lusti, hogy nehezen tudom betartani a magamnak szabott határokat, kifejezetten azokat, amelyeknek szerves része az óramutató és a számlap.

Meg azt is, hogy nem akarok fitnesszel és jóléti tanácsokkal foglalkozni - van már kismillió blog és weboldal ezzel kapcsolatban. Talán még az is lehet, hogy a blogolás mint olyan, nem nekem való. Ezt még mindig nem tudom, illetve nem találtam jobbat. Mindenesetre, ha rendesen akarom csinálni, meg kell tanulnom gazdálkodni a mindennap elmúló percekkel és órákkal, jobban kell fókuszálnom egy témára, és prioritásnak kell tekintenem - ami elég nehéz, mikor teljes állásod van, komoly hobbid, barátod és családod. Persze, ez most kifogás, át is váltottam második személybe - vagyis nem magamról írok, hanem általános prblémákról. És már annyit mondogatom, hogy egyre nehezebben hiszem el én magam is. Vannak, és sokan vannak, akik viszont képesek rá. Gondolom mindenféle áldozatok árán. Én, azt hiszem még mindig csak találgatok és kóstolgatom és mérlegelem mit vagyok hajlandó feláldozni a "nagy blogíró és utazó" terv érdekében.

Drukkoljatok, hogy hamarosan komolyabb tartalmakkal is jelentkezzem. Tervezem és (alig, de) dolgozom rajta.

ps. Észrevettétek, hogy a fenti leírásban nincs egy kétpontos ékezettel ellátott magánhangzó sem? Ez egy jó játék volt :)

30 napos fitnessz kihívás – 17. Nap: Séta

Megpróbáltam követni egy edzéstervet, de nyilvánvaló az elmúlt hét bejegyzéseiből, hogy ez nem sikerült. Újabb nekirugaszkodásként tegnap letöltöttem a Nike Run+ applikációt* és ott alakítottam ki egy edzéstervet.

Egész csinos kis applikáció, egyelőre még csak ismerkedek vele. A május 21-i színes 5 kilométeres futásra kezdtem el edzeni. Be lehet állítani magadnak egy célt (távolság, sebesség), az edzettségi szinted (kezdő futó, haladó, stb.) és hogy mennyi idő alatt szeretnéd elérni az adott célt. Azt remélem, hogy így sokkal könnyebb lesz betartani majd. A mai napra 1,6 km séta volt a terv szerint. Gyalog, és direkt gyorsan mentem munkába és aztán délután haza – összesen 2,8 km.

Holnap 2,4 km futás vár rám, illetve este az első pauverjóga leckém a Grössling utcában. Ha nem szakad le az ég holnapig Pozsonyban és nem fog havas eső esni meg kegyetlen északi jeges szél fújni, akkor holnap még munka előtt letudom a távot.

Szurkolok magamnak, hogy sikerüljön.



*Ez nem fizetett reklám. Ahogyan bármilyen más márkanév említése a blogon sem az.

30 napos fitnessz kihívás - 16. nap: Az év első futása a Vágon

Ma végre erőt vettem magamon és elmentem újra futni. Rengeteget aludtam az elmúlt 3 napban, így nem volt annyira nehézkes a dolog. Annak különösen örültem, hogy lemehetek a Vághoz. Bár az első kanyar után ez a látvány fogadott:

és nem voltam benne teljesen biztos, hogy eljutok a kicsurgóig a sártengeren keresztül (a kicsurgó gyerekkorom nyara, ahol minden áldott nap lubickoltunk a sekély vízben, és ahol a sziget kezdődik). A kicsurgóhoz elértem, de a szigetre már nem jutottam át.

Így a szokásos kör helyett új útvonalat kellett választanom. Olyan jól ment a futás, hogy egyáltalán nem bántam. Nyugodtság, csend vett körül, vadkacsákat láttam, alacsony felhőket és tiszta eget. Ez egy igazán jó és inspiráló futás volt. Drukkoljatok, hogy kitartson hét közben és a városban is a hatása. 

Indulás

Érkezés - sokkal rosszabbra számítottam...

30 napos fitnessz kihívás - 13-15. nap: A féjl sorozat

Nos, ezek a napok mintha kimaradtak volna a naptáramból...Illetve olyan sűrűn tele voltak írva, hogy a fitnessz kihívás felülíródott, és folytatódott a féjl sorozat.

13. nap: csütörtök – a kedvenc napom, mert ehhez legalább van egy jó sztorim. A lelépő nagyfőnök jóváhagyta, hogy a cégtől egyszeri alkalommal minden alkalmazott ajándékba kapjon két belépőt a Nemzeti Színházba. Ezt a bejelentést péntek reggel a rendszeres havi céges nagyreggelin akarta megtenni az én (kis)főnököm. Nekem ez azt is jelentette, hogy csütörtökön be kellett szereznem a jegyeket. Vagyis, miután este fél hétig a másnapi prezentációt készítettem még el kellett mennem a Nemzetibe átvenni a jegyeket, és név szerinti borítékokba, lehetőleg valamilyen értelmes ülésrendben, még el is osztani őket. Természetesen a perfekcionizmusom és a minden lében kanál természeten, illetve a főnököm sokadik megjegyzése, hogy már pedig azoknak a jegyeknek meg KELL lenniük, nem tudott nemet mondani erre a felkínálkozó remek alkalomra tönkre tenni az estémet, illetve kifogást szolgáltatni, miért nem megyek el futni. Este háromnegyed kilenckor az utolsó jegy is borítékba került, de ekkor már olyan éhes és fáradt voltam, hogy nem voltam nagyon másra képes mint elmenni Jakubbal egy sörre. És a sörhöz csibemájat enni. Na, tehát így.

14. nap: péntek - erre a napra is van egy jó sztorim. Mivel, a fentebb említett, céges reggelit tartottunk korán be kellett mennem előkészíteni a kaját, termet, borítékokat, virágokat, stb. Nagyjából időben be is értem. Minden rendben és időben elkészült, a rendelések sem késtek, csodás illata volt a csokis muffinnak, és a gluténmentes kalács tarolt. Kiosztottuk a színházjegyeket is, mindenki meghatódott, a főnök lubickolt a hálás tekintetekben. Minden szép és jó, kezdek én is kicsit felengedni. Aztán az egyik kolléga rákérdez az időpontra és szeretne meggyőződni arról, hogy tényleg munkanapon és délelőtt tízkor megyünk az előadásra. Kikerekedik a szemem. Micsoda? Biztosan nem! Vasárnap és este hétkor van az előadás. Ennek ellenére mind a 80 (értsd nyolcvan! igen, 40 borítékot írtam ki név szerint és 40 embert ültettem szép sorba...) darab jegyen egy teljesen más dátum és más időpont szerepelt, mint amiben eredetileg megegyeztünk. Szóval sztornó és vissza minden. Újra a játék, újra a nyeremény! Ezek után teljesen ki voltam egész nap. Természetesen az én hibám is, hogy nem vettem észre a rossz dátumot hamarabb. Mondjuk a számlán, vagy a pénztárnál. Mire este 5-kor hazaértem nagyjából annyira voltam képes, hogy kinyissam a rossz időkre tartogatott hagymás-tejfölös csipszet és a kanapén jútyúb videókat nézve magambarakjam az egész zacsit.


15. nap: szombat – gondoltam ma rendbehozom minden kihagyott napomat a héten és újra lelkesedéssel vágok neki az edzésnek. Na persze. Hazautaztam a parlamenti választásokra és éltem a joggal, hogy megmondhassam kit szeretnék a parlamenti székekben látni. Aztán a sógornő szarvasraguja, anyukám gőzbuktája, és a késő délutáni szundi teljesen betette a kaput. A mai testedzésem kimerült abban a pár perces próbálkozásban míg a fitlabdán ücsörögtem.

30 napos fitnessz kihívás - 12. nap: Dabl fejl

Nem megy ez nekem. Már második napja.

Tegnap ráadásul vacsorára pidzát ettünk. No csensz, tegnap semmire sem volt idő. Illetve lett volna, késő este, de logisztikailag nem tudtam megoldani, hogy az edzőcuccom és a laptopom is velem egy légtérben tartózkodjon. Teljesen csalódott voltam ettől, míg nyomtam befelé a négysajtost. Aztán elengedtem. Nem feladtam. Arra gondoltam, majd írok egy igazán motiváló posztot arról, hogy nem az számít, hogy egyszer eltérek a tervtől/hibázok/elesek, hanem az, hogy minden alkalommal felkelek, és újra nekikezdek. De ez csak akkor lenne aktuális, ha ma tényleg edzettem volna…

Na persze.

Ma újabb totális csőd.

Este 6kor értem haza, farkaséhesen, szédülés határán. Nekiálltam vacsorát főzni (édeskrumpli, cékla, zöld saláta, provanszáli fűszeres csirkemell stéjk a vadonatúj grilltepsin). Ez az egyetlen hájlájtja a napnak ebből a szempontból: éhségemben nem nyitottam ki a csipszet, nem kortyoltam a borból, nem ettem csokis kekszet. Inkább még a szombati zöldségleves sokadszor melegített maradékát. Ha a mozgást nem is sikerült abszolválnom, azért ettől kicsit jobban érzem magam. Meg attól is, hogy munkába és –ból gyalogosan közlekedtem, illetve beiratkoztam egy pauverjóga kurzusra – jövő héten kezdődik.

Nehezen tudom elnézni magamnak ezeket az esetlenségeket. Megfogadom, hogy másnap majd jobban teljesítek, és jobban odafigyelek és behozom a lemaradást és minden jóra fordul, és még szivárványszínű pónilovam is lehet a belvárosi erkélyen.

Nem akarom feladni.

Help!

30 napos fitnessz kihívás - 10. nap: Az edzésterv

Reggel a főnök nevére jött egy Running nevezetű magazin az irodába. A főnök nem fizette elő (reklám, hátha akarunk szponzorok lenni, ilyesmi), így nem tartott rá feltétlenül igényt, főleg azok után, hogy meglátta a címplapon a „Štíhlejšie za 6 týždňov“ hedlájnt. Így nagyon egyszerűen, a főnök beleegyezésével lenyúltam a lapot.

Szép képek vannak benne J Emellett pedig hasznos és (végre) okos tanácsok is, meg teljesíthető edzéstervek. Illetve inkább csak bíztam benne, hogy részemről is teljesíthető.

Kipróbálom ezt a 6 hetes karcsúsító verziót – mert ez van:

a)      szeretnék a spanyolországi kirándulásig valamiféle formába kerülni – tehát leadni a feleslegből és könnyíteni magamon

b)      szeretnék beleférni a narancsszínű tavaszi kabátomba (és ugye elkezdeni edzeni akkor, amikor már hordani szeretném eső után köpönyeg)

c)       Kell a kondi. (És nem csak azért, hogy bírjam a tempót Jakubbal  ;) )

d)      Ez a terv színesítheti a mozgásról alkotott elképzelésem és remélem, megelőzi, hogy megunjam a jóga-futás-séta kombót.

A hétfői, 1 napra 30 perces laza futás volt betervezve. Ehhez képest nálam így nézett ki a 30 perc:

1-5. perc: a fülhallgatóm keresem. Dühöngök, hogy nincs a helyén. Megnézem a lehetséges más helyeket. Sehol semmi. Még egy kis dühöngés. Kétségbeesés, mert zene nélkül szenvedek futás közben. Találok egy régi, valami repülőútról lenyúlt, minden mozgásnál recsegő füldugaszt.

6-10 perc: rövid bemelegítő. Nyújt-nyújt-hajol-köröz. Szemetet levisz, elindul és eljut az első kereszteződésig. A gyalogosátkelőnél éppen piros.

11-24. perc: a tényleges futás. Kicsit gyorsabb tempóban mint szoktam. Talán mert még mindig dühös vagyok a fülhallgató miatt. Valószínűleg Egerben hagytam…

25. perc: Felhív a barátom, hogy merre járok. Ő épp hazafelé tart, összefutunk-e az esti programjaink előtt? (Mert nekünk ám külön programjaink is vannak… J)

26-41. perc: A barátom hazakísér – sétálva.

Hát valahogy így. Ember tervez…  

Kárpótlásul pedig küldöm magamnak a következő dalt. És mindenkinek, aki szereti. (Erre szoktam futkosni.)

https://www.youtube.com/watch?v=zTFBJgnNgU4

30 napos fitnessz kihívás - 9. nap: Zzzzz...

Elaludtam a jógamatracon.
No comment...

30 napos fitnessz kihívás - 8. nap: Slavín

A fáradtság tart. Mindjárt elalszok. Holnap bővítek és értékelem az első hetet.

A mai testedzés a 3 órányi sétálás volt – városon keresztül, Slavínra fel, Slavínról le, városban kóborgás, kávé a kézbe.

Rettenetesen ellenkeztem induláskor. Szerintem csodával határos, hogy Jakub (a barátom, hihetetlen türelmes egy pasas) nem hagyott faképnél a sokadik nyavalygásomnál. Aztán átbillentem a kritikus fáradtsági ponton, és mikor leértünk én javasoltam, hogy ne menjünk még haza, hanem tegyünk egy nagyobb kitérőt. Megérte. Ilyen volt fenn: 

30 napos fitnessz kihívás - 7. nap: Pihenő

Egerből, a szolgálati útról már délben megjöttünk, de annyira össze voltam törve az úttól és az előző esti/éjszakai gálaesttől (táncolás-ivás-4 óra alvás-5 óra a kocsiban kombinációtól), hogy élni nem volt kedvem, erőm, energiám.

Persze, most szabadkozom. Nem voltam se futni, se jógázni, se semmi.  

Ezt hagyjuk.

Kibeszéltem magam az esti sétára. És pihenőre volt szükségem.

A barátommal születésnapi partira voltunk hivatalosak este. Úgy éreztem magam, mint egy lassított film szereplője, ugyanakkor, mint egy szupernő. Bevásároltam, mostam, kipakoltam, sütöttem egy rétest, meg egy adag pidzás tekercset. Megírtam egy posztot. Összepakoltam a hétvégére. Kávéztam a barátommal. Szerintem elég sok mindent győztem, csak épp a jógát nem. Viszont a parti helyszínére cca 20 percet mentük gyalog. Aztán éjjel 1-kor másik huszat vissza. Kicsi fejemben összeraktam ezt a sétát az előző este a táncparketten töltött órákkal és elégedetten konstatáltam, hogy a megfelelő mennyiségű mozgást már biztosan abszolváltam.

De ha így visszagondolok, a partin (otthonülős, iszogatós, beszélgetős) egy óra ülés után már nem tudtam magammal mit kezdeni. Annyira fájt a derekam!. Volt egy pillanat, amikor majdnem elsírtam magam kínomban és fáradtságomban. (A parti nagyon-nagyon jó volt amúgy. Különben nem bírtuk volna hajnali egyig.) Mindezt a (hiányzó) 20 perc jóga minimum enyhíthette VOLNA.

Így sültek a pidzás tekercsek: 

Mindegyszálig elfogyott :)

30 napos fitnessz kihívás - 6. nap: Eger

Na nehogy azt higgyétek, hogy tegnap elmaradt a 20 percem. Bár nagyon könnyű lett volna lemondani róla. Csak épp nem volt mikor megírnom a posztot, illetve amikor már lett volna, fizikailag képtelen voltam rá.

Szerdától ma délutánig, mint már említettem volt, szolgálati úton voltam Egerben. A cég vezető menedzsereit kísértem, mint tolmács/asszisztens. Tegnap megfeszített tempóban zajlott a program, és mint (szimultán)tolmács eléggé lefáradtam. Reggel 9-től este fél 7-ig haptákban álltam, és szakmai előadásokat illetve panelbeszélgetéseket tolmácsoltam magyarról szlovákra. Egész nap be voltunk zárva a hotel kongresszusi termébe. A nap végére zsongott a fejem és olyan érzésem volt, hogy folyamatosan négy szót ismételgettem a tolmácsolás során: úspešný, zážitok, vývoj, prínos.

Tehát amint akadt egy kis szabadidő – a szakmai program zárása és a gálavacsora kezdése között fogtam magam és már sötétben, szitáló esőben, de elmentem kocogni. Éppen csak 20 percet, bár még bírtam volna, mert eleredt igazán az eső. Nem tudtam volna elviselni, hogy úgy töltök két éjszakát Egerben, hogy nem látok semmit a városból. Itt a bizonyíték: 

u.i.: az edzőterembe rendszeresen járó kolegina kidőlt a nap végére. a privát edzés elmaradt. hála Istennek ;) 

A Dobó téri templom

Dobó István szobra, a háttérben elég homályosan látszik a várfal

Gárdonyi Géza (nemrég olvastam újra az Egri csillagokat)

30 napos fitnessz kihívás – 5. nap: Bowling

Na jó, lehethogy ez nem számít éppen tökéletes sportolásnak, de ma a 20 perc testmozgás csoportos volt, majd egy óra és  nem kifejezetten a test edzésére irányult J

Szolgálati úton vagyok Egerben. 2 éjszakát egy hotelben töltök 7 másik kollégával. Közel 5 órás autózás után azt gondoltam este 8-kor, majd a fitnesszterem látogatása jót tesz. De a csordaszellem magával ragadott és sem a fordításokat nem néztem át, se nem jógáztam a szobában egyedül. Sőt! Még a futócuccomat is bepakoltam a bőröndbe. Helyette bowlingoztunk. Életemben először gurítottam. Nem volt egy tökéletes pálya, cipőnk se volt rendes, de nagyon vicces volt és valószínűleg lazította a hangulatot.

A holnapi nap miatt is kevésbé aggódom. Szimultán kellene majd tolmácsolnom egész nap – reggel 10-től este 8-ig, biztosítással és ügyfélszolgálattal kapcsolatos prezentációkat és panelbeszélgetéseket.

Kívánjatok sok szerencsét!

U.i. Az egyik kolléga holnap elvisz az edzőterembe. Előre félek, mert a nő egy „sekera“ J (jó értelemben).

U.i. 2. És megint nem kattintottam :-/ 

30 napos fitnessz kihívás - 4. nap: Az én 20 percem

Ez volt a mai mantra. Munka után, az esős időben nem volt kedvem kimenni futni. Meg nem is jó minden nap futkosni, úgyhogy ma értelemszerűen jógáztam. Otthon. Takarítás és a holnap kezdődő három napos szolgálati úton való stresszelés között.

Nagyon nehezemre esett elcsendesedni. Egyre kavarogtak fejemben a gondolatok. Mennyi mindent meg kell még holnap csinálnom melóban mielőtt elindulunk, mennyi mindent meg akarok csinálni még itthon mielőtt a következő két éjszakára egy hotelbe költözöm. Ráadásul már napok óta felkelek éjjelenként, nem alszom jól. Napközben súlyos tempót diktál a főnök (meg én is talán magamnak). Úgyhogy ezt hajtogattam csak magamban: ez a 20 perc az enyém, senki másé. Most azt csinálok, amit csak akarok, mert ez az én 20 percem.

Nem volt könnyű kirekeszteni a mindenféle aggodalmakat, stresszes várakozást, vagy éppen az örömtelit. És hulla fáradt vagyok. Úgyhogy ma ennyi. És még képet sem kattintottam.

30 napos fitnessz kihívás - 3. nap: A megzavart futás

Ma ismét nagyon szép idő volt Pozsonyban, tavasziasan meleg, semmi szél, semmi fagy.

Előre (tegnap este) elterveztem, hogy ma munka után az első dolgom lesz felkapni az edzőcuccom és még világossal (!!!) lefutni a (majd)mindennapi 3 kilométert. Ehhez az az erős elhatározás is szükséges volt, hogy reggel korábban bemenjek az ofiszba…Megjegyzem: így azért könnyebb tartani magam a kihíváshoz, ha előző nap eltervezem, pontosan mikor fogok tornázni.

Munkából hazaérve az első dolgom viszont nem az edzőcucc felvétele volt, hanem a fészbúk csekkolása. Nagy hiba. Erről le akarok szokni. De sikerült magam kirugdalni negyed 6 körül és célba venni a hidat. Az első kereszteződésnél megszólalt a telefonom, munkaügyben, amit minden fegyelmem és önzőségem ellenére felvettem. DE! Tovább futottam J Mondtam is a nőnek, hogy nem zavar, ha őt nem zavarja, hogy épp a napi köreimet futom és a város kellős közepén futószerelésben fogom vele megtárgyalni egy megrendelés részleteit. Nem zavarta. Itt-ott belelihegtem azért a beszélgetésbe, de nem volt vészes. A hölgy a túloldalon elég lazán vette a dolgot, nevetgéltünk és mire hazaértem már el is küldte az egyeztetett anyagot. Viszont utólag kicsit bánom, hogy mégis felvettem a telefont. Ez a napi 20 perc az én 20 percem; nem a cégé, nem a páromé, nem a barátaimé, nem az anyukámé. Az enyém. És én ma mégis úgy döntöttem, hogy egy idegennak adok ebből a 20 percből, olyan célra, ami nyugodtan várhatott volna akár holnap reggelig is. Lelkiismeret-furdalás nélkül. Meglazítottam a határokat, amelyeket éppen igyekszem hangsúlyosabban meghúzni: elválasztani a munkát a magánéletemtől.

A másik zavaró, illetve a több száznyi zavaró tényező az autók voltak ma. Felértem a hídra és leesett a tantusz: csúcsidőben, mindenki Ligetfalura igyekszik, kocsival tele a híd, zaj, szmog. Nem kell ez nekem. Megfordultam és elindultam a Duna-partra. Ott meg lépten-nyomon andalgó párok, kisgyerekes családok, fiatal flegma tizenévesek csoportja. Szóval tömeg. Itt se tartózkodtam sokáig és széles kört leírva visszafordultam a belvárosi kis utcákba, ahol ugyan nyugalom volt, de a járdaszegélyek kellemetlenül magasak. Á, gondoltam nem erőltetem én ezt tovább és elfutottam a sarki közértbe egy üveg fehérborért (ami mellesleg drága volt és nem is finom).

Ma ezt kattintottam nektek:

A új öreg híd a Dunán

30 napos fitnessz kihívás - 2. nap: Jóga otthon

Ma egész nap szürkeség borította a várost. Reggel esett az eső. Semmi kedvem nem volt ma kimozdulni. Bár a levegő egyáltalán nem volt hűvös, és délután már az eső sem esett, mégis a jóga mellett döntöttem a futás helyett.

Egész nap noszogattam magam. Aztán a noszogatás helyett eldöntöttem, hogy az esti mise után tornázom majd. Alacsony vérnyomásommal és a lelombozó álmossággal szenvedek egész nap, így sokkal könnyebb is volt magam rávenni este, hogy átöltözzek edzőcuccba és kicsit elcsendesedjek. 20 perc helyett 40 percig koptattam a jógamatracot. Nem nagyon izzadtam le, inkább csak jólesően nyújtóztam és igyekeztem figyelni a légzésemre és a derekamra. (Mostanában eléggé fáj. Ülő munkát végzek, így nem is csoda…). Éppen csak annyit tornáztam, amennyi jólesett. Nem erőltettem meg magam, és nem feszegettem semmilyen határokat. Bár… a tegnapi futás után, azért van izomlázam, a combjaim minden mozdulatnál erősen tiltakoznak…

Itthon elég nehéz teljes bedobással tornáznom. A jógastúdióban kőkeményen végignyomtam volna egy teljes óra powerjógát. Itthon csak ilyen lightos verzióra futja – melegítek, nyújtózkodok (ami természetesen jobb és több mint a semmi!) de nem igazán izzadok meg. A stúdióban sokkal könnyebb kemény tempót tartani, ha tudom, hogy körülöttem még 10-en küzdenek ugyanazzal a pozícióval és itt-ott hallok az enyémhez hasonló sóhajokat. A bajtársiasság elég jó motiváció. Tudni, hogy nem vagyok egyedül, nem küzdök egyedül.

Holnap futás van napirenden. Ufff. 

30 napos fitnessz kihívás: 1.nap - Az év 1. futása

Napi 20 perc testmozgás. 30 napon keresztül. Ennyi.

Ez egy kísérlet.

Kíváncsi vagyok mi történik a testemmel, ha betartom az orvosok, dietetikusok meg a józan ész tanácsát és napi 20 percet (rákészüléssel, zuhannyal együtt van az 1 óra is…) tényleges testmozgással töltök. A tényleges testmozgás nálam a futást, jógát és biciklizést jelenti.

Nem lehet kifogás, hogy nincs időm, mert ha a fb lapozgatására és zenei videók nézegetésére mindig akad másfél órám, akkor magamra is fordíthatok egyet-egyet naponta.  

Plusz itt a böjt is. És nálam a lemondás nem nagyon megy. Próbálkoztam a „semmi-kenyér/péksüti/pirítós/croissant…”, a „semmi-édesség”, és a „nincs fb” fejezetekkel. De úgy látszik, ezekhez nem vagyok elég erős. Viszont általában jobban teljesítek, ha többet kell, ha valami extrát kell nyújtani. Úgyhogy, ha ez is éri, akkor én a többletmozgással fogok böjtölni – felajánlok minden izomlázat, görcsöt, bordaközi szúrást, izzadságot, kora reggeli kelést, loncsos frizurát, sok-réteg-ruhába-öltözést a biciklin azokért, akiknek nem adatott/adatik meg, hogy szabadon mozoghassanak (bármilyen oknál fogva: betegség, baleset, menekültstátusz…).

Ez egy gyakorlat is. 

Egy ideje vissza akarok térni a blogoláshoz, de soha nem jutottam el az aktuális bejegyzésekig. Papírfecniken maradtak az ötletek, vagy a legós noteszben. Vagy csak megálmodtam, de nem írtam le és elszállt. Elakadtam. Nem tudom, milyen témához kezdjek előbb, egyszerre akarok mindenről írni. Aztán inkább nem írok. Mert ugye, nem lehet csak úgy össze-vissza kapkodni. Nem vagyok formában – se a billentyűzeten, sem a nyelvben. Tehát itt dokumentálom majd a napi fejleményeket.

Első nap: Az első 3 km

Tavaly tavasszal éreztem rá a futásra. Csabi barátom tanácsára - olyan tempóban fussak, és csak annyira fulladjak ki, mintha táncolnék – nekivágtam és megszerettem. Vettem egy  neonrózsaszín Nike Air futócipőt, zselés talpbetéttel tavaly május környékén és azóta, egészen novemberig hetente nagyjából két-háromszor használtam is. Eleinte a lakáshoz közeli futópályára jártam, aztán költöztem, és most az Apollo-hídon keresztül és vissza vagy a Duna-parton futkosok. Általában 3-5km-es távot teszek meg. Csigalassúsággal.

A motivációról

Nem vagyok hajlandó feláldozni a szórakozást, a mozgás adta örömet a teljesítmény oltárán. Nem készülök versenyre, nincs időlimit, nincs összehasonlítási alap, sőt! Nem is akarok feltétlenül gyorsabb lenni, vagy hosszabb távot futni. Jól akarom érezni magam a bőrömben, friss levegőn akarok lenni és mozogni akarok.  Persze, itt ül a vállamon a kisördög. Most lejjebb csúszik, a székem kartámlájára ül és villájával megböködi a hasam – a derekam körüli úszógumit, a 10 kiló fölösleget. Mert van rajtam, persze. Szerintem mindig is volt, mert soha nem voltam elégedett a méreteimmel. De egyfolytában elégedetlenkedni eléggé fárasztó. Úgyhogy ezzel már időnként felhagyok (nem mindig sikerül és vissza-visszaesek, és rámjön a diétázhatnék). Ráadásul a fogyás nem igazán motivál. Vagy csak nagyon rövid ideig hatásos. Hogy egészségesebb legyek, jobb legyen a teherbírásom a mindennapokban, a munkahelyemen, (az ágyban ;)) – ezek sokkal inkább megmozgatnak.

A mai napon november óta először vettem fel a cipőt. Szépen sütött a nap, kár lett volna benn maradnom. Szinte tavaszi volt az idő. Persze, győzködni kellett magam azért kicsit pár órát (cca másfelet). De megérte. Nagyjából 40 percembe tellett lefutni a 3km-es távot: az új színház mögött, a Duna-partnál balra, át a hídon és vissza. A lábaim egész jól bírták, nem fájt se a térdem, se a bokám. Visszafelé viszont kétszer is le kellett lassítanom gyaloglásra, mert szúrt az oldalam. Közben ezeket a képeket kattintottam: