Ez volt a mai
mantra. Munka után, az esős időben nem volt kedvem kimenni futni. Meg nem is jó
minden nap futkosni, úgyhogy ma értelemszerűen jógáztam. Otthon. Takarítás és a
holnap kezdődő három napos szolgálati úton való stresszelés között.
Nagyon nehezemre
esett elcsendesedni. Egyre kavarogtak fejemben a gondolatok. Mennyi mindent meg
kell még holnap csinálnom melóban mielőtt elindulunk, mennyi mindent meg akarok
csinálni még itthon mielőtt a következő két éjszakára egy hotelbe költözöm. Ráadásul
már napok óta felkelek éjjelenként, nem alszom jól. Napközben súlyos tempót
diktál a főnök (meg én is talán magamnak). Úgyhogy ezt hajtogattam csak
magamban: ez a 20 perc az enyém, senki másé. Most azt csinálok, amit csak
akarok, mert ez az én 20 percem.
Nem volt könnyű
kirekeszteni a mindenféle aggodalmakat, stresszes várakozást, vagy éppen az
örömtelit. És hulla fáradt vagyok. Úgyhogy ma ennyi. És még képet sem
kattintottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt mondhatod el TE mit gondolsz // Tuto môžeš povedať čo si myslíš TY // Here YOU can post what do YOU think: