Az elmúlt pár nap...

Gyors összefoglaló csak mert... a) nincs kivel beszélnem, b) mert nem tudok jobbat írni és illenék frissiteni a blogot, c) talán mert ti is kiváncsiak vagytok...
Tegnap iszonyú hosszú napom volt. Reggel fél 7töl már az óráimra készültem, meg a délutáni vizsgára. Persze, mindezt azért mert elözö nap kedden, olyan nyomott voltam, hogy nem tudtam magammal semmit se kezdeni. Aztán persze este 8kor ültem neki megcsinálni a nyelvtan házimat, ami a tervezett másfél óra helyett éjfélig is eltartott. Aztán a szerdám úgy is nézett ki. A vizsgám az utolsó órán volt, 5kor fejeztük be. Bár nem tünt olyan szörnyünek, azért kíváncsi vagyok nagyon az eredményre.
Ééééésss visszakaptam az elsö, igazi, fullpontos esszém!!! 5 oldal Telemachus beszédéröl az Odüsszeiából :) Nagyon örültem neki, örüljetek velem! Meg is ünnepeltem egy kis fagyival a vacsinál. :) (Mellesleg a töri-esszém Szókratészról B lett ;))
A héten elmaradtak a rendes edzéseink, merthogy "midterm week" van, és hogy ne legyünk fáradtak a vizsgákon. Viszont holnap reggel lesz egy "nem kötelezö", reggel 6kor :-/ de végre kipróbálhatom az "erg"-et, vagyis az evezö-szimulátort :)
A hét csúcspontja: péntektöl hétföig kirándulni megyünk!!!! El se hiszem hogy majdnem teljes 4 napot a kampuszon kívül töltök majd, hegyekben túrázva, kajakozva, zarándokolva meg miegymás :) Ajjj!!! El se hiszitek, milyen örjítö tud lenni két hónapot egy viszonylag behatárolt kis területen tölteni. Persze, persze, Amerika, meg Florida... aha...csak épp hihetetlenül korlátoltnak és bezártnak érzem itt magam. Mert még biciklim sincsen, hogy kicsit távolabb kerüljek az kampusz lassacskán unalmasnak tünö, jól ismert épületeitöl.
Szóval jippíjájé! Kirándulás, A, hazamegyek karácsonyra, végre újfajta edzések! Már csak egy biciklit kell szereznem meg talán egy mobilt... :)

60 nap

5.10PM Fort Myers, FL, USA - Düsseldorf - Vienna 11.15AM
:)

Mi leszel, ha nagy leszel?

Szeretnék terelgetö-jelenlévö-támogató keresztanya lenni.
Szeretnék mindentadó, gondoskodó, okos, modern anyuka lenni.
Szeretnék kalács illatú, bölcs, kendös-kötényes nagyi lenni. Gyümölcsfás kerttel.

(Lilla levelet kapott magyarországi nagyijától. A múlt héten elhunyt a keresztanyukám, Isten nyugosztalja. Anyukám leveléböl csak úgy árad ö maga.)

És te, mi leszel, ha nagy leszel?

Iszap

Csak innen a távolból figyelem mi történik otthon, de ma kaptam egy felhívást a zalalövöi plébánostól, ami szó szerint hazarántott. És egész nap azon gondolkodom, mit tehetnék én a iszapár károsultjaiért. (Már egy hét telt el a történtek óta, nem tudom mi tartott ilyen sokáig.) És innen messziröl elég tehetetlennek érzem magam. Így nem marad más mint hogy összetegyem a két kezem és elmondjak értük egy fohász, vagy kettöt, egy rózsafüzért. És titeket is arra kérlek, ha máshogyan nem tudunk segíteni, kérjétek a Mindenség Urát, hogy adjon eröt, türelmet, kitartást a károsultaknak, és mindazoknak, akik a helyszínen próbálnak segíteni, az elhunytaknak pedig az örök békességet. Bízzatok az ima erejében! (Az Istenben nem hívök meg a telepátiában.)

I was not made to worry

Péntek estétöl ez az új jelszavam.

Nagyon sok minden miatt aggódtam az elmúlt idöszakban, és lassacskán kezdte a szorongás és az aggodalom kitölteni a napjaim. Még jó, hogy a péntek esti kisközi kicsit helyre rakott.

Elöször is aggódtam a tanulmányi teljesítményeim miatt. Hogy nehezen fog menni, hogy nem gyözöm tartani a tempót az itteniekkel, hogy nem elég jó az "academic English"-em. Végül az elsö esszém irodalomból B+ lett (kereken 2 pontot vesztettem), az elsö prezentációm B-, és az elsö töri nagytesztem 94%-os. A latin quizeket meg rendre 100%-osra írom. Ami igazán nagy fejtörést okoz, az az amerikai irodalom, amiböl már bezsebeltem egy C-t...Azért valszeg meg nem bukok. Nu, de majd meglátjuk a jövö héten hogy alakulnak a "midterm" vizsgáim. Drukkoljatok! :)

Másodszor meg, az edzéseken aggódtam sokat. Hogy nem leszek elég jó, hogy nem bírom majd fizikailag, hogy a többiek jobbak lesznek és nehezen illeszkedek be. Ma reggel viszont javítottam az idömöm futásban :) és a "széknélkülülésben", sikítva bár, de kibírtam a három percet is. Úgy tünik pszichikailag sokkal megterhelöbb volt az elmúlt három hét ilyen szempontból, mint fizikailag. És a lányok, igaz hogy még nem a legjobb barátnöim vagy mi, de nagyon kedvesek és gondolom idövel összeszokunk. Muszáj lesz, mert egy csónakban evezünk majd. :)

Sorolhatnám még itt a dolgokat mennyi mindenen agyon aggódtam magam. Néha aludni sem tudtam, nem tudtam a tanulásra figyelni, sokszor zavart voltam. De azt hiszem feleslegesen. Ne tessék félreérteni. Nem azt mondom, hogy most teljesen gondtalanul élek, csak úgy a nagyvilágba, semmivel sem törödve. Persze, elörelátónak kell lenni és gondoskodni arról, amiröl tudunk és lehet. De minek túlzásba vinni és görcsölni? És hányszor eljátszottam ezt már magammal! Azt hiszem éppen elégszer, hogy végre letegyem ezt a terhet, vagyis inkább felajánljam. Nem arra lettem teremtve, és nem azért kaptam ezt a szép életet, hogy aggódással, kéztördeléssel, pánikrohamokkal töltsem. Hanem, hogy éljek. Teljes életet, másokkal közösségben. Teszem, ami a dolgom és ami erömböl kitelik. A többit rábízom arra, Akinek semmi sem lehetetlen.

Álmos álmosság

Eddig sokáig azt hittem, akkor álmodom a legbizarabb dolgokat mikor teli- vagy újhold van. Ma bebizonyosodott, hogy nem is. Akkor álmodom a legfurcsábbakat mikor iszonyat fáradtan csak úgy eldölök szundítani egyet, és egy óra alatt annyi minden megfordul a fejemben, hogy annyi még ébren sem :) Mint például az, hogy a töri esszém elbukott, vagy hogy Lilla átrendezte a szobámat. Vagy az, hogy -most már B.- Márti bemutatta az álmomban még csak leendö férjét, de ehhez ki kellett cserélnünk a melltartónkat. Na jó, ezek azért nem olyan veszedelmesek. Ti miket szoktatok álmodni?

Hajnal

Ma igazán hajnalban keltem. Fél négytöl képtelen voltam visszaaludni. Aztán éhes lettem, aztán szomjas, aztán rástresszeltem a beadandó esszére meg házikra és végül egyáltalán nem tudtam visszaaludni.
Az esszé befejeztével, valami alkalomhoz illö dalocskát keresve rátaláltam Ákosra. És végképp végem lett.

Furcsaságok

Itt, Amerikában nem szokás lámpát szerelni a mennyezetre. Állólámpákat használnak a szobákban. Viszont a füröszobánkban és a folyosón mozgásérzékelö fényforrások vannak.
Október lévén itt még mindig meleg van. Bár közeledvén az ösz, a levegö lehült kicsit (átlag 25-27 fok) és nincs vihar minden nap.
Assissi Szt. Ferenc emléknapján egy nagy fekete szöcske tévedt be mellém a padba a templomban.
Kéthetente leellenörzika szobánk tisztaságát.
A kenyai, szuahéli anyanyelvü Anne-nel osztottam meg itt elöször valami nagyon személyeset és nem a magyar anyanyelvü lakótársammal.
Az állítólagos bölcs mondás (Minden kezdet nehéz; az elsö három hét a legnehezebb.) nálam nem jön be. Nekem az 5-8. hét a legnehezebb.
Már harmadik hete tart a kemény edzés és még egy dekát sem fogytam. Pedig arra is nagyon ügyelek, hogy mit eszem.
Hogy lehet az, hogy mikor skype-on beszélek valakivel, a 6órás idöeltolódás ellenére egyidöben látjuk és halljuk egymást?
Bizonytalan vagyok. Sokszor. Sok mindenben.
Az örületbe tudnak kergetni a mérhetetlen nagy választékkal az üzletekben. A múltkor negyed órámba tellett míg kiválasztottam a tejbebigyót.
A nálunk standard A4-es formátum helyett, itt 11" x 8.5" méretü papirost használnak mindenhez. Így nem kettö vagy négy lyuk van a karizbloktöltelékeken, hanem három.
A standard jegyzettömb sárga.
Az itt vásárolt S-es méretü póló sokkal jobban áll, most hogy kimostam és a szárítóban kicsit összement.
Most, hogy már hosszabb ideje nem vagyok otthon és sok idöm van magamban lenni, sokkal élesebben látom a régi helyeket - otthonról és a mindenféle utazásaimról az elmúlt évben. Az árnyékos Plantyt Krakkóból, Toledó kis utcácskáit, a Parc Güellben töltött henye délutánt, a szobácskám, anyukámat mikor azt mondja: "no, mondd", Helenkát ahogy felkacag, Kingát, ahogy elszörnyülködik valamin, a Globe színház színpadát, Zsuval az utolsó sörözésünk és még sok aprócska éles képet mikor elmélázom. Mintha csak tegnap történtek volna.
Még mindig a honvággyal vagyok elfoglalva, pedig már kezd elegem lenni belöle. Ezt talán azt jelentené, hogy lassacskán túl leszek rajta?
Az Élet maga egy nagy furcsaság.

Szabadnak lenni

Szabadnak es teljes embernek lenni nem is olyan könnyü, mint azt az ember gondolná.
Mit is jelent az, szabadnak lenni? Hogy azt tehetem amit csak akarok? Azt gondolok amit csak akarok? Odamegyek ahová akarok?
Mindez inkább csak önfejüség és akarás. Az igazi szabadság valami nagyon más. II. János Pál szavaival: "az igazi szabadság a helyes utat választani". A szabadság az a képességünk, hogy el tudjuk dönteni mi a jó, és mi a rossz. (Persze, a sztoikusok erre azt mondhatnák, hogy ez ám nagyon szubjektív, és ami nekem jó, az másnak nem biztos...de fogadjuk most el, hogy van egy morális értékrend, ami minden teremtett ember szívével harmóniában van és az emberkék ehhez próbálnak igazodni.)
Másfelöl elöszeretettel kötödük/kötjük magunkat másokhoz annak reményében, hogy majd vele az életünk szebb, könnyebb, boldogabb, egyszerübb, vidámabb, stb. lesz. Talán mert azt várjuk el a másiktól, hogy ö hozza meg a döntéseket. Könnyebb hozzá igazodni, mint egyedül, magamnak megkeresni a jó-rossz közti különbséget. Nem biztos, hogy ez így müködik. Idövel, azt hiszem, kiderül, hogy az ember képességei végesek, és igen, követ el hibákat. A szabadság egy kapcsolatban - legyen az baráti, szerelmi, szülöi - nem a saját vágyaim kielégítése, a saját hibáim kiküszöbölése, hanem a másik javának keresése.

Megtanulni magam magam(nak) lenni, megelégedni azzal, ami nekem adatott, elfogadni Isten feltétlen szeretetét és azt elégnek tudni nem könnyü. Sziklás és könnyekkel áztatott út ez, itt-ott a vidámság és béke virágocskáival szegélyezve. Nehéz elszakadnom régi, megszokott önmagamtól. De a jutalom: a szabad, bátor és békés szív reménye némi eröt ad ehhez. Sikerül-e? Bízom benne.