The one about the dripping water and the broken mug

So I moved in with my host family just two months ago. And it's going really fine.

I arrived on Friday - and slept through the day. Next day Jose Luis took me down to the beach to have a bocadillo with his card-party while waiting for my mentor, Fina. Than we went off to an other colleague's house, who the next Monday accompanied me to Madrid for the meeting of all the assistants residing in Spain. Saturday night we went to a concert where a family member played the clarinet, and the next day, on Sunday Jose Luis took me to the nearest church for mass on a motorbike. It was a really fun weekend and I guess the first days decided on the upcoming ones. The family is really nice, and seriously I mean it. They take me around to family events, they are ready to help me with anything I need, even a friend could slept over when visiting. I could not ask for a better host family. Moreover, Lola is a hairdresser and their house is literally right off from the beach. It's like wow! Wow wow!

The only thing I really mind is that I don't have natural light in my room. What is obvious, by the way. It's a Mediterranean country, during the summer the sun is awful down here so they are trying to do their best to limit the heat. I our case, it's done by a central patio, and by having all the windows looking to this patio. And having terraces. So pretty much no room has a view to the street...Understandable. So the real thing I mind is the dripping water.

I have a nice little room with everything I need just right under the bathroom on the first floor. And yes, there is almost constant dripping of water in the tubes or whatevers. I hear every flushing of the toilet really loud, and every showing lasts at least two hours, even if it's only 20 minutes for real because the water has to drip down or I don't know. It just drives me crazy.

First I thought it is something I can't change anyway so let's embrace it. Don't care about it, don't listen to it, ignore it. It's going to be there. And at first I could do that and actually fall asleep. Than the time has come when I got frustrated and no longer could do that. So I bought earplugs. From the earplugs I got a pain in my ears, and they didn't really worked out. So now I'm really considering to move out from my nice family living on the beach, having 2 hot meals a day, with low rent, unlimited wifi, and learning Spanish for free...

The truth is, the dripping water is just a detail. I still move around the house like a ghost, I'm trying to avoid having breakfast with Jose Luis, who in the meanwhile became the headmaster of my school (!!!). Whenever I'm having a snack a feel like a thief even if I paid the rent and I'm afraid someone's gonna catch me. Or when I'm watching the TV I feel like I have to switch it off when I hear that someone just came home. Or when I'm spending hours watching series on my computer I don't know what the hell they are thinking of me. And I broke a mug. I just broke a f***** mug in the kitchen. You know the feeling, when someone is so nice to you all the time and when you do something wrong accidentally and you know they won't care about it, it just eats you up? And I feel obliged to cook dinner next week every night when Lola is going to be working in Alicante. But I don't want to do that and it makes me angry.

The truth is I'm not happy.
Am I supposed to be happy just because the circumstances are perfect?
If I can't be happy with the "great things" - e.g. getting married and having a family - I just want the details to be perfect. And with the dripping water and the broken mug they are not.

I feel absolutely grateful to these people who sheltered me, but it just doesn't feel right to live like I'm on a vacation at my grandma's.
I don't have a grandma.

Az első

Hát ez is megtörtént. Ma reggel megvolt az első honvágy-rohamom. Nem is tudom mitől vagy hogyan. Talán a szomszéd lefolyójának állandó csöpögése, vagy a kialvatlanság, vagy hogy nem tudom mit kezdjek a 13 évesekkel a suliban. Mit a 13 évesekkel, egy-két tanárra is ráférne a szellőztetés...

A lényeg, hogy megvolt ez is: két órán keresztüli bőgicsélés, ennek a hallgatása, a szomszéd lefolyójának átkozása, magányos szívszakadás, fej párnábafúrása meg ilyesmik...Még a munkából is majdnem elkéstem, pedig csak délre kellett bemennem. Még jó, hogy ez is megvolt... már kezdtem azt hinni, hogy nem vagyok normális. But guess what - mondja bennem az angol - otthon is ugyanígy eljött volna ez a véglet. And you know what? - mondja bennem az angol újra - this is life. Ez az élet. Minden keserűségével, a tengerparttal, a spanyolul hablatyolókkal, a csöpögő lefolyóval, a fájós térddel - életem, én így szeretlek.

A bocadillo can change the world

Today a wonderful thing happened.

I ate lunch alone.
In a restaurant.
And drank beer.
All by myself.

Can't even describe the experience. 
It was deliberating, delicious, wonderful, heart-melting, incredible.

Today something has changed. I got back my appetite for life.

Nyelvek / Jazyky / Languages / Idiomas

Ma reggel robila som korektúru maďarsko-slovenského slovníka, afternoon prepared the English conversation class I have tomorrow, y soy estudio las palabras para mi clase en espanol, és végül a magyar államvizsgához Kassákról olvastam. A jasné že spolubývajúci si púšťa telku...joch, to tá Olympiáda...

Kérés / Request

Minden kedves családtagnak, ismerösnek, kollégának és bárkit akit érint:

Alig három hét múlva államvizsgázok. Ez lesz az utolsó és meg lesz mert én úgy döntöttem. A tegnapi álmatlan éjszaka után, és mert egyre besürüsödtek a dolgok (spanyol nyelvkurzus, korrektúra, korrepetálás, tanulás) eléggé stresszes vagyok és kellöképpen izgulok a vizsga miatt. Tehát, mindössze annyit szeretnék kérni, ne tessék ilyen és ehhez hasonló hangvételü megjegyzéseket tenni:
- Ó, te szegény. Szar lehet nyáron tanulni, ebben a melegben. (Igen, az, tudom. Attól nem lesz jobb, ha mondogatjuk.)
- És már elkezdtél tanulni? És hogy megy? (El, elkezdtem, és lassan megy.)
- Tanujjá', csak tanújjá'!!! (Most mondtam, hogy már eléggé izgulok.)
- De azér' az államvizsga az elsö, ugye? (Naná, hogy az! Mikor lesz nekem 400€-m fölösbe, hogy az egyetemnek adjam a nagy kalap ****-ért?)
- Ah, 3 hét, pff, még van idö... (Nem nincs. Nem államvizsgáztál még magyarból?)

Ezek helyett ilyen és ehhez hasonló támogató üzeneteket lehet mondogatni és küldeni:
- Nem baj Julics, meg lesz, jó lesz!
- Ha megcsináltad, elmegyünk megünnepelni, jó?!
- Ha bögni akarsz, hívj föl és átmegyek!

Nagyon köszönöm az együttérzést és támogatást.

As you may know I'll have my last state exam in less than three weeks. This will be the last and I will pass it because I decided to do so. After the last sleepless night, and because there's a lot happening right now (Spanish course, work, conversation classes) I'm already stressed out and nervous enough about the exam. So, I'd like to ask you to avoid the following or any similar remarks on the issue:
- Oh, poor you. It sucks to study in the summer, and in this heat. (Yeah, I know, I'm doing that because I have to. It doesn't get any better by repeating it.)
- And? Have you already started? How's it goin'? (Yeah, I have. It goes slowly.)
- Just study, just study. (-_-)
- The exam is on the first place, right? (Of course it is! Where the hell would I get 400€ to give it to the university for a big ****?)
- Oh, well, 3 weeks, you have plenty of time. (No I don't, you've never done a state exam from Hungarian, did you?)

Instead of these, you may say or send remarks like this or something similar:
- No worries, it will be just fine.
- When you pass it, we'll go and celebrate it proper.
- If you need a shoulder to cry on, just call me and I'll come over.

Thanks a lot, guys, for your patience and sympathy.

Az ovátlanítás nagy kérdése 2. - Már nem kérdés

Na kérem. Eldölt. UP megjegyzése az elözö ovátlanítós bekezdéshez volt az utolsó csepp a pohárban.

A múlt csütörtökön elbicikliztem a vágsellyei anyakönyvvezetöhöz, aki szerencsére még nem volt szabadságon, és 7 perc alatt elintéztük a dolgot. Leperkáltam 2 ojrót, megadtam a telszámom és ma már hívott, hogy készen van az új anyakönyvi kivonatom amiben már csak Gaál a vezetéknevem.

Bár mindenki írta és mondta, hogy nem lesz macerás a dolog, és egy nap alatt el lehet intézni, azért nem úgy van az. Mertugye a személyit, útlevelet, jogosítványt addig nem intézhetem amíg nincs kezemben az anyakönyvi kivonat (ez csak most pénteken lesz mert Pozsonyban vagyok). A bankba, biztosítóhoz pedig addig nem mehetek míg nincs meg a személyim... Kíváncsi vagyok mit mondanak majd a rendörségen. És a legutóbbi bankos incidensnél 10 napot vártam egy levélre. Ja, hát és arról még nem is beszélve, hogy most a Comenius-os hivatalos papírokat is át fog kelleni íratni. Az egyetemi ügyintézésre gondolni sem merek - mi mindenen kell majd keresztülmenni, hogy a leendö és remélt diplomámon Gaálként szerepeljek?!

Szóval a várakozási idöt nem számolva, igen el lehet intézni egy nap alatt is a dolgokat. Így viszont... Majd még tudósítok.

A lényeg, hogy mostantól Gaál Julianna vagyok, esetleg Julianna Gaál. És nem vártan örülök neki, hogy ezt eldöntöttem és megléptem.

Midön a hetedik parancs megszegetik

Péntek este, egy kávézóban ülve
egy kedvesnek tán nem mondható ember
elemelte minden pénzem.

Késön vettem észre,
az embernek akkor már hült helye.

Pánikba estem,
hülyének hittem
magam.

De nem. Nem tettem ki otthon a pénzt.
Se nem hagytam az üzletben.
Nem értettem.

Ilyen az, mikor kirabolják az embert.
Észrevétlenül,
alattomosan,
a legjobb pillanatban.

Oda lett a lúdtalpbetét,
és a konyhapénz,
a Kingával elköltött bor,
a megbecsülés és a nyugalom.

De föleg
a biztonságom.

Fresh and new, ready to go!

Kedves mindenki! / Dear all,

Elkezdtem egy új blogot írni / I started to write a new blog
arról, hogy hogyan is készülök a nagy utazásra. / about how I'm preparing for my big trip.
Mert októbertöl megint külföldön leszek, / Because from October I'll be abroad again,
egész pontosan Spanyolországban / more specifically I'll be in Spain.

Megkaptam a Comenius tanárasszisztensi "ösztöndíjat", egyelöre fél évre / I was awarded the Comenius Assistantship "scholarship" for 6 months so far.

További részletek, infók ezzel kapcsolatban itt: / More details and info about this stuff here:
Comenius in Spain

Idöjárás

Literszám öntöm magamba a kávét.
Nem segít.
Takarítok - testmozgás.
Nem segít.
Városi séta.
Nem segít.

Ki ráz fel ma engem?

Az ovátlanítás nagy kérdése

Hja.
E hónapban lejár az "občánskym". És mindenddig azt mondogattam, hogy majd most ovátlanítok, mert nem volt kedvem az adminisztratív, minden-igazolványt-le-kell-cserélni macerához. Jó kifogás volt ehhez az is, hogy az útlevelemben ott virítottak az amerikai vízumok, mert azt tényleg nagyon-nagy és kellemetlen macera lett volna újra kérvényezni három betücske miatt. Most már azok is lejártak.
Namármost.
Azon vagyok, hogy megfejtsem a három betücske jelentöségét vagy jelentéktelenségét.
Miért is akarnék én ovátlanítani? Hát mert ugye magyar vagyok, és bár szlovák az állampolgárságom, mégiscsak magyar a nemzetiségem. És ahhoz hozzátartozik a megfelelö forma is - tehát az, hogy nincs ott az a bizonyos -ová. Így igencsak egyértelmüvé válik a nemzetiségi hovatartozásom szinte mindenkinek aki a nevemmel kapcsolatba kerül majd. És jól is van az úgy.
Ugyanakkor nem tagadhatom le, söt! semmiképp sem akarnám megtagadni azt, hogy én márpedig szlovákiai magyar vagyok. Nem tudok teljesen, söt! sokszor inkább csak kevéssé azonosulni a magyarországi magyarsággal. Alapvetö, lényegi voltomban határoz meg az, hogy kisebbségi közösséghez tartozom. És igen, ehhez az is hozzátartozik, hogy születésemkor az anyakönyvi kivonatomba odabiggyesztik azt az -ovát.

Patthelyzet.
Na most akkor mi legyen?

Hajnali panasz

Tombol a vihar, dagad.
Nönek a karikák a szemem alatt.
Égszakadás,
földindulás.
Julicskának: álomlopás.

Születésnapo(m/d)ra

Teszkóban jártam, a boltba,

Ez a számla tanúskodik róla. 

Errol is te tehetsz Julka, 

Hisz (25x12)-9 hónapja voltál megfoganva.

Éljél nagyon soká, mondja Kinga,
Meg Andi is, a poharakat forgatva.

A tobbiek nevét nem sorolom,

a rímeket így is nehéz osszehoznom.

Ha ezt a verset egyszer abbahagyom,

Elolvashatod.

De hogy oszinte legyek,

Nem lesz belole nagy hasznod.

Kattan a gép, 

a furge ujjak fényképeznek.

Iszik a nép,

Itten mind téged éltetnek.

Éljél soká Juli,

Én is azt mondom,

És hangsúlyozom:

Éljél soká Juli. 

A tegnap esti születésnapkezdés mementójaként áll itt ez a vers Lívi tollából. 

Mindenkinek nagyon köszönöm a kívánságokat. Isten tartsa meg jószokástokat. 

Szomorú az én szívem...

...ránehezedik a bánat.
Betölti kicsiny zugait.
Régnemlátott emlékeket hoz vissza.
Elméláz bágyadtan a ötödik emeleti konyhaablakban.
Arra gondoltat amire esös idöben az ember leginkább szokott
és legjobban kíván.
A szomszéd fúrója bele-belefúr az én agyamba is.
Belerondít a dal ritmusába.

Jégcsap a szívem.
Az utólag felismert elszalasztott (csók)lehetöség, ha mégoly felelötlen is lett
volna
ha lett volna
röpke idöre felmelegíti.
De a tudat elörelátó lehetével újra elmúlasztja
a reményt is megfagyasztva.
S mind kevesebbé tesz.

LENT

To give up something you appreciate. Something you find useful, but also keeps you from God, from others, from doing and using your time the best way possible.

Lent is a special time of the year when we are called to do so. To realize how small we are, how foolish sometimes. Blind and weak. Also to realize how mercyful God is. How boundless His love is.

My foolishness lies in the attachment to this material world. Though I, and everything I possess, is only dust and shall (re)turn into dust one day. Nothing. Nothing at all compared to Love.

Man is a giddy thing

Man is really every kind of beast.
We are just so wonderful. So difficult to figure out sometimes. So interesting when getting to know each other.

I guess it really sounds like an annoying, overused cliché. And so what? It's still true.

Most of the time I'm amazed over the creativity and ingenuity of God. He must have had the greatest fun ever when creating us.

Just wanted to let you know that you too are awesome, and created as the best of all kinds. Remember this and keep in mind when it comes to the worst.

Becherovka 2.0

Ma nagyon dühös voltam. Mindenre és mindenkire. És most azt helyett hogy a szakdolgozatomat pötyögném itt pötyögök a blogon hogy meg tudjak nyugodni mert annyira ideges vagyok hogy még a vesszoket és az ékezeteket is lehagyom pedig máskor azért elég igényes vagyok. De most nem mert csak annyit szeretnék hogy kiírjam magamból a bizonytalanság okozta feszultséget és kikuldjem a cybertérbe és reménykedjem hogy ezzel a terápiás módszerrel el tudom magamban intézni az ugyeket.

Szóval a mai nap megállapításai:
1. minden férfi gyáva
2. ha nem eszem reggelit nagyon mérges leszek és ok nélkul is dúlok-fúlok, kérlek ilyenkor keruljetek mert még ocsmány szavak is elhagyhatják a számat
3. ma volt az utolsó nap hogy nadrág alá harisnyát vettem mert UTÁLOM és nem vagyok hajlandó tobbet ezt a kombinációt viselni
4. mától szoknyában járok
5. nem csinált nekem senki ebédet
6. még mindig nem tudom hol leszek a kovetkezo hétvégén
7. senki nem gondoskodik rólam
8. megint gimnazistának éreztem magam
9. nagyon rossz felnott fejjel ujra gimnazistának érezni magam
10. nem vagyok elég rugalmas
11. a budos francba is!!!! igazán szeretnék már a diplomamunkával foglalkozni
12. nem tudok csak a jelenben élni, folyamatosan aggódom a jovo miatt
13. a szobatársam képes kinyitni az ablakot és szelloztetni amikor mindkettoknek vizes a haja.
14. az élet minden szar ellenére is szép.

No need for a scientist...

http://www.youtube.com/watch?v=1oGdH5B_HEI&feature=relate

... to tell me I was mistaken in many ways. That I've been imagining a lot of things again. To realize I am just a poor human changin' constantly...
... to tell it's not easy at all.
... to tell that the only Being you could trust is not a human.

írásjelek tetszés szerint

nem

kellek

neki

Becherovka

We've been very "grrrr-uuuhhhh-aaaahh-ddduuuuuuh" today. Both of us. We just simply couldn't find our way to express, to capture, to connect, to be in harmony with ourselves. Struggling. Frustrated. Keen on getting over this fuss. Went to mass, and the situation seemed under control for a little while.
Then. While drinking our tea we stated:
- We should get drunk. Just a little. Would help.
- Let's get a bottle.
- Fine.
On the bus, on our way home I lost the track again. Couldn't focus. Could not tell anything. At least anything normal or different. (God gracious, how pathetic I am.)
Changed buses, get off at the supermarket. Stated I don't really have money now. Problem solved and now I have debt.
Then. We got home and had a sandwich. (With ham and cheese. I don't even remember the time I last had ham on my sandwich.) Finally, and the first time ever since we have them, took the tiny glasses and poured ourselves a drink.
- Cheers! To us.
We Drank.
Then. Laughed and made coffee.
Then. I don't even know how, even when I saw it with my own two eyes, there was coffee and tonic all over the kitchen.
We laughed.
- At least we had the adventure of it. This is how home alcoholism begins.
We laughed while cleaning up the mess.
But still felt pathetic.

Hope regained

I figured out it is really hard to hope sometimes. Even when I think that's something essential to my Christian being. I do believe in God who works in mysterious ways. Who can't be seen as a human only in his wonderful works. I do believe faith and prayer are one of the most powerful arms we have. And I've been praying for a long long time. Praying for something I lost my hope in. How could have that happened I don't know. And of course it didn't work. My prayers seemed unheard, my mood went down the slope, my prayer life was empty. Although I set down each morning and each night my words were like a "tinkling cymbal". Than a wonderful soul, a friend of my cried out indignantly: "You don't even believe in it!"

God works in mysterious ways. And through this friend He gave me hope. To be not afraid of believing.

On the other hand, I can pray and plead as much as I can, if I'm asking for something that is not beneficial at all, I won't get it. If it is something not intended to me, and God knows best what is intended and what is needed in my life, I won't get it.

So, the only way out from this is to believe in God; in the mercyful, loving God who cares about all his creations, but most of all about men. He knows best. Believe, my soul, for God is your only hope.