Dec. 15. Mozi // Cinema // Kino

Mikor voltál utoljára moziban? Ha nagyon régen éppen azért, ha gyakrabban jársz akkor meg pont azért, a mai alblakocska alatt egy mozijegyet találsz. A mozi az mégiscsak más mint otthon megnézni egy filmet. A nagy sotétség, az igazán széles vászon, a hangzás, a nézokozonség, az emberek reakciói. Teljesen más így megnézni egy filmet, ugye? Ha nem hiszed, próbáld ki. Itt a remek alkalom!
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kedy si bol/-a naposledy v kine? Ak veľmi dávno práve preto, ak chodíš častejšie tak preto pod dešním malým okienkom nájdeš lístok do kina. Pozrieť si film v kine je predsalen iné ako doma, nie? Veľká tma, široké plátno, zvuk, reakcie ostatných, dotýkajúce sa lakte, (ne)pohodlné sedadlá... Romantika. Celkom iné, nie, ako doma na sedačke, na notebooku so susedovou práčkou nad hlavou, či výkrikmi spod okna. Ak neveríš, vyskúšaj. Je tu skvelá príležitosť!

Dec. 14. Okos döntés // Wise decision // Rozumné rozhodnutie

Az ilyen döntések, ugye nem szoktak könnyűek lenni? Nekem biztosan nem. Általában valamilyen lemondással járnak, a „jó ügy“ vagy egyáltalán valamilyen ügy érdekében. Sokszor kellemetlen, mert attól tartok, hogy valami jóról lemaradok, de közben tudom, hogy másképp nem tudom megoldani, hogy a kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon. Úgyhogy a mai kis ablakod alatt ezt találod: Bárhogyan is döntesz azt tiszteletben lesz tartva. Dönts lelkiismeretfurdalás nélkül. Dönts meggyőződésből. Bárhogyan is döntesz, azzal valamire nemet mondasz. Dönts ma azzal a tudattal, hogy nincsenek jó és rossz döntések, csak a döntés maga.  

//

These decisions are not easy, are they? At least not for me. Usually they come with a compromise for the „good cause“ , or any cause. Many times it makes me uncomfortable, because I do fear I will miss something good, and in the meantime I know I can’t really do otherwise so that I have the cake and eat it too. So you’ll find under today’s small window this: Decide as you like and it will be respected. Decide without any remorse. Decide with confidence. Decide as you like so that you know that you are saying no to something else as well. Decide today with the knowledge that there are no good and bad decision, but the decision only.

//

Tieto rozhodnutia nie sú jednoduché, že? Aspoň pre mňa určite nie. Väčšinou prídu spolu so zrieknutím niečoho pre „dobrú vec“ alebo pre tú vec. Veľakrát je mi to nepohodlné, lebo si myslím, že si niečo zmeškám, že mi niečo utečie. Ale predsa viem aj to, že neviem ako inak to vyriešiť, aby aj koza sa najedla, a aby aj kapusta mi ostala. Takže pod dnešním malým okienkom nájdeš toto: Akokoľvek sa rozhodneš, bude to rešpektované. Rozhodni sa bez výčitiek svedomia. Rozhodni sa z presvedčenia. Akokoľvek sa rozhodneš, vedz že povieš na niečo iné aj nie. Rozhodni sa dneska s vedomím, že nejestvujú dobré a zlé rozhodnutia, len to rozhodnutie samé. 

5 dec. 5. Alvás // Sleep // Spánok

Az alvás fontos. Csütörtörtök van. Fáradékony és jól jönne egy kis extra pihenés? Hát, itt most az ötödik ablakocska alatt 2 óra plusz alvást találszt. Bújj az ágyba, húzdd magadra a meleg takarót és álmodj szépeket! Reggelre talán még meglepetés is akad a kiscsizmádban....
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sleep is important. It is already Thursday, you're probably getting tired of the week and could use some extra sleeping hours. So here they are. Under the fifth window you just found 2 extra hours of quality sleep. Get to bed, burry yourself in pillows, and sleep tight! And tomorrow mornign you might get a surprise in you shiny little shoes...
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Spánok je dôležitý. Už je štvrtok. Možno si aj ospalejší/ia v práci, a zišlo by sa ti pár extra hodín v posteli... Tak tu ich máš :) Pod piatim okienkom nájdeš dve hodiny kvalitného spánku. Šup-šup do postele, pod teplý paplónik! A zajtra ráno možno ťa bude aj prekvapko čakať v čižmičke...

4. dec. 4 Küzdés // Fight // Boj // La Corrida

A negyedik ablak alatt... Az életben sem minden cukormáz és finom(ko)dás.
Under the fourth window.... It´s not all lilies and roses in life nor tenderness.
Pod štvrtým okienkomm.... Život nie je len samá cukrovina či medovina (?)

"It is not the critic who counts. It is not the man who sits and points out how the doer of deeds could have done things better and how he falls and stumbles. The credit goes to the man in the arena whose face is marred with dust and blood and sweat. But when he's in the arena, at best he wins,and at worst he loses, but when he fails, when he loses, he does so daring greatly." (Theodore Roosevelt)

"Nem a kritikus az, ki számít. Nem az, ki ültében rámutat, hogy a cselekvő ezt vagy azt jobban is csinálhatta volna, ahelyett hogy botladozik és elesik. Azé az érdem, aki kiáll a küzdőtérre,akinek arca porban, verejtékben és vérben fürdik. Ám amikor a küzdőtéren áll legjobb esetben győz, rosszabb esetben veszít, ám amikor elesik, és veszít azt vitézül teszi." (Theodore Roosevelt)

"Kritik nie je dôležitý. Nie je dôležitý ten, kto sedí a prstom ukazuje na to, ako ten, ktorý koná, mohol urobiť veci lepšie a ako spadol alebo zakopol.Zásluhy patria mužovi v aréne, ktorého tvár je špinavá od prachu a krvi a potu. A keď je v aréne, môže prinajlepšom vyhrať, prinajhoršom prehrať, ale keď zlyhá, keď prehrá, robí to tak úžasne, až je to trúfalé." (Theodore Rooevelt)

3. dec. 3. - Csupa önzés csak ez // It's all just selfishess // Všetko je len sebectvo

Ma már a harmadik ablakocskát nyitottad ki. Mit kívánnál, mi legyen a meglepetés? Mi legyen az ajándék?
Csoki? Cukorka? Szaloncukor? Mogyoró? Perec? Keksz? Valami finomság, ugye? Hát én is valami finomságot kívánok és úgy szeretnék adni. Magamnak is.
Egy ölelést.

Hát gyere. Megszorongatlak kicsit. És veled magamat is. Köréd fonom a karjaim és szorosan foglak, hogy érezzem a csontjaid, állam a válladra fektetem, becsukom a szemem, tenyeremmel a lapockádat tartom, cipőnk orra összeér, ha magasabb vagy nálam, amit nem nehéz, még lábujjhegyre is állok. A hasunk is összeszuszog. Mindez talán csak fél percig tart. Aztán, ha kell, leereszkedem a lábujjhegyről, és ezzel kicsit el is távolodunk, két kezemmel még szorítok egy kedveset a felkarodon és megköszönöm.
---------------------------------------------------------------------------------------------------
Today you'va opened the third small window. What would you wish for? The surprise to be - what should it be? Chocolate? Sweets? Nuts? Pretzels? Something delicious, shouldn't it? Well, I do wish for something delicious, to give as well.
A hug.

So come on. Come on closer. I'll clutch you a bit, and with you myself as well. I spin my arms around you, hold you fast, to feel your bones, my chin on your shoulder, I close my eyes, with my palm holding your scapula. The noses of our shoes are touching, though if you're taller than me I'm hanging on tiptoe. We breath together for like half a minute. Then, getting down from tiptoes, we move apart, I grab your arms friendly and thank you.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------

A dneska si otvoril tretie okienko. Čo by si si prial? Čokoládku? Cukrík? Salónky? Arašidy? Keksy? Niečo fajnové, že? Mno, aj ja by som si želala dačo mňam podarovať. Aj pre seba.
Jedno objatie.

Tak poď bližšie. Nech ťa trošku vyobjímam. A s tebou aj seba. Ruky si prepletiem okolo teba, držím ťa blízko, aby som cítila tvoje kosti, bradu položím ti na plece, zavrem oči, dlaňou držím tvoje lopatky. Naše topánky sa dotykajú, ba ak si vyšší/ia ešte stojím aj na špičkách. Chvílku naše bruchá spolu aj dýchajú. Takto si postojíme asi pol minutku. Potom sa pustím zo špíc a takto sa aj troška zdialime, priatelsky ti ešte podržím ruky. A vďaka.

2. dec. 2.

Hosszú volt a nap. Korán keltél, gondolom. Hétfő, hideg. Munkábamenés a kellemes kis meleg hétvége után. Kis kedvetlenség, mogorvaság, talán még fejfájás is, tolongás a buszon, vonaton. Újra a főnök, kollégák arca, papírhalmok, határidők, elintézendők, sietés.

De már estére járja. Hát nyissad ki a második kis ablakot. Egy forró tea van alatta. Gyömbéres, vagy szilvás. Galagonya. Kakukkfű, almás-fahéjas, mézes-citromos. Amilyet szeretnél. (Most kimegyek a konyhába és el is készítem/-d.) És ez a kis francia dal. Nem baj ha nem érted a szöveget, sőt! Szürcsölgesd a teát, hallgasd és nyugodtan vessz el a szavak dallamában, érthetetlen jelentésében. Engedd el a napot, csukd be az ajtót, nyisd ki magad.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------

It's been a long day. I guess you got up early. Monday, morning madness and cold. Going to work after the lazyness and warmth of the weekend. Small distaste, grumpyness, maybe even a bit of a headache, crowd on the bus, train. The boss and colleagues, again. Paperwork, deadline, to-do-lists, stress.

But it's the evening. Let's open the second small window. There's a hot tea underneath. Ginger, or plum. Vanilla, apple-cinnamon, lemon-honey. The kind you like. (And now I go to the kitchen to make it for you.) And this little french song. Doesn't matter if you don't understand the words (I don't...) Sip the tea, listen to music, get lost in the sweet melody of the unknow words. Let go of the day, close the door, open up yourself.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Bol to dlhý deň. Asi si vstal skoro ráno. Pondelok, pochmúrne. Do práce po príjemnom víkende. Trocha nechuti, či viacej, možno aj trocha bolesti hlavy, tlačenica v autobuse, vo vlaku. Zase šéf, kolegovia, papierovačky, dealiny, úlohy.

Ale už je večer. Otvor druhé okienko v advetnom kalendáry. Je tam príjemný horúci čaj. Zázvorový, či slivkový. Materina dúška, jablkovo-škoriový, s medom, citrónom. Tak ako ti najviac chutí. (A teraz pôjdem do kuchyne ti to aj pripraviť.) A k tomu malá francúzska pesnička. Nevadí, že nerozumieš. Chlípkaj čaj, počúvaj hudbu, strať sa v melódii neznámych slov. Zanechaj deň, zavri dvere, otvor seba.

Ádventi kalendáriom/The Advent Calendar/Adventný kalendár

Ádventi kalendáriom

Pénteken reggel , a hajnali vonaton utazva azon gondolkodtam milyen lesz az ádventem, mit szeretnék kezdeni vele, hogyan fogok várakozni. Akkor jutott eszembe a következő: „Odaadni mindent. Időt, pénzt, az utolsó két krajcárt, engem magamat.“ Kinyitogatni magam másoknak, hogy ez legyen azén ádventi imám és várakozásom. Hogy megmaradjak Isten tenyerén, hogy minden ádventi napot ténylegesen nagy várakozásban töltsek. Merthogy én Rád is fogok várni.

Arra gondoltam, hogy minden nap, mint az ádventi kalendáriomban, készítek Neked egy meglepetést – egy ajándékot, amit nagyon szívesen személyesen is átadok, nem csak virtuálisan.

S mivel már szombat késő este van, ádvent első vasárnapjának előestéje, itt az első ajándékom/ajánlatom:

Gyújtsuk meg együtt ez első gyertyát. Holnap este. Álljunk meg a kicsinyke gyertyafénynél, és gondoljuk végig mi mindent várunk ettől az ádventtől, és magunktól. (Jelige: nem-formális módszerek az adventben) Hogy pontosan mikor és hol, beszéljük meg privát üzenetben. Várlak.

The Advent Calendar

Friday morning, sitting on the early morning train to work I was thinking about the approaching advent, and what should I do with it, how will I be awaiting The Day. Then it came to me: „To give eveything. Money, time, my last two penies, me myself.“ To open up myself for and to others, and let this be my advent prayer and waiting. To remain in God’s hands, to live every day of advent in “true and real” waiting. Because I’ll be waiting for YOU.

I decided that every day, such as in every usual advent calendar, I’ll prepare for YOU a surprise – a gift, that I would like to give you in person, and not only virtually.

And as it is already Saturday night, the vigily of advent’s first Sunday, here’s my first gift and proposal:

Let’s lit a candle, the candle, the first candle together. Tomorrow evening. Let’s stop for a second at the small light and think about what do you expect from this season, and from yourself in this season. (Hint: non-formal methods in advent) When and where exactly shall be discussed in private messages. See you soon.

Adventný kalendár

Piatok ráno, ako som sedela skoro ráno vo vlaku, smerom do práce rozmýšlala som o tom ako a čo s tým adventom, čo mi tu už stojí vo dverách na prahu, ako budem čakať, a tak vôbec, ako je to s tým čakaním. A vtedy som si pomyslela: „Dať všetko. Peniaze, čas, posledné dva groše, samu seba celú.“ Otvoriť sa pre ostatných, aby toto bolo moja adventná modlitba a čakanie. Aby som zostala na dlani Pána, aby som naozaj prežívala každý deň v očakávaní. V očakávaní TEBA.

Lebo som sa rozhodla, že ako v každom poctivom adventnom kalendári každý deň sa skrýva nejaké prekvapenie, aj ja pripravím pre TEBA nejaké prekvapenie – darček, čo by som rada odovzdala aj osobne, a nie len virtuálne.

A keďže je už sobota večer, predvečer prvej nedele adventnej, tuť je môj prvý darček/ponuka:

Zapálme si sviečku, tú prvú sviečku spolu. Zajtra večer. Zastavme sa na chvílku pri malom svetielku a stíšme si myšlienky. Sústreďme chvílku len na to čo očakávame od tohto obdobia, a od samých seba. (Značka: Neformálne metódy v advente.) Kedy a kde sa dohodneme v súkromnej správe. Čakám ťa.

Bolygó lélek?

Mallorcán, valahol Sóller és Lluc között

Furcsa dolog ez.

Nem honvágy, hiszen itthon vagyok. Mégis szomorú-nyughatatlan ez az érzés bennem. Mikor fényesen süt a reggeli nap. Mikor friss levegő árad szét a pórusaimban, hűvösen, ébresztőn. Mikor azt képzelem, a tenger sós levegőjét érzem egy-egy utcasarkon a Dunához közel. Élesen és tisztán látom a valenciai utcasarkat, amelyre kilátásom nyílt a hideg albérletből. Fényesen izzik bennem a délutáni napsütésben csillogó tenger. Számban még a friss hal, olivák, sajtok íze, a ropogós pan és bocadillók illata. A tejeskávé és az ensaimada a ködben burkolózó hegy lábánál, a kolostor kapujában, Isten tenyerén. Az első ebéd amit egyedül fogyasztottam, Valencia kellős közepén, árnyékos teraszon. Mohón faltam a tojásos-tonhalas-olivás bocadillót és hozzá sört ittam. Büszkén és vidáman vállaltam egyedüllétem. Emlékszem az utcai kóborlásokra, az ágy melegébe burkolózásokra. Emlékszem arra is, de talán nem is Spanyolország hozadéka volt ez, vagy talán már sokkal korábbi felfedezésem ez, de megértettem, hogy a pillanatok soha vissza nem hozhatók. Minden csak egyszer történik meg velünk, velem. Azt a kagylót a tengerparton csak egy lehetőségem van felvenni. Ha egyszer elhagytam, már soha nem találom meg újra. Elmossa a tenger, elkerüli a pillantásom, felveszi valaki más, a homokba tapossák és eltűnik, visszakerül a tengerbe és talán Görögország partjain kerül újra felszínre.

Ez lenne a sorsom? Nyughatatlan léleknek lenni? Folyton elvágyni, folyton úton lenni? Gyomorszorongató érzéssel élvezni az őszi napsütést elmerengve azon mi lett volna ha... ? 

Senki sem mondta, hogy szeretni könnyű

Főleg nem önmagunkat.

A következő bejegyzést hálával ajánlom a Vekker színházi nevelési műhelynek.

Neurotikus alkat vagyok.
Hajlamos a hízásra.
Érzékeny vagyok mások véleményére, főleg ha engem érintenek.
Mindenről szeretek tudni, kézben tartani a dolgokat és nehezen változtatom meg a terveim.
Nem értem a cinikus megjegyzéseket, se az ironikusakat. Ki nem állhatom, ha a selypességemet folytonosan javítgatják, vagy az e kérdőszócskát rakják a standard magyar szerinti helyére a vághosszúfalusi nyelvváltozatomban.
És az is könnyen meglehet, hogy sznob vagyok, vagy neaddjisten hipszter, mert egy 80 eurós retro bringa áll a folyosómon.
Nehéz velem együtt élni, ezért is lakom egyedül.
Törékeny vagyok, és sebezhető.

Nem vagyok tökéletes.
Nem újdonság. Ezt tudom.
De végre el is fogadom.
Még talán meg is szeretem.

Őszintének lenni megéri...avagy hogyan kell üzletet csinálni

Az utóbbi hetekben kezdtem erosen bosszankodni az egyik spanyol kollégán. Minden hétfo reggel vele tartom az elso órát a másodikosoknál. És minden hétfo reggel az illeto tanárno kedvetlenkedik, panaszkodik az adott osztályra, esetlegesen bepánikol és elveszti a fonalat óra kozben. A múlt héten rá kellett jonnom, és ez nem volt kellemes, hogy az o hangulata nagyon konnyen átragad rám is annak ellenére, hogy nekem semmi gondom a srácokkal. Gondolom, mert hétfo reggel van és torékeny a hangulatom koránkelés és honvágyas hétvége után. Megfogadtam, hogy kedves-oszintén megpróbálom kifejeznni az illeto tanárno felé, hogy az osztály fikázása, vagy az óra kozbeni kommentek nem tesznek jót a tanári attitudomnek, és szerintem a diákoknak sem. Szóval találjunk ki valamit, amitol nagyobb életkedvvel, vagy legalább életkedvvel egyáltalán, létezunk majd az osztályban. És eljott a hétfo, az elso óra. Minden elkészítve, fénymásolatokkal felfegyverkezve, CD-lejátszóval a kézben lepunk be az osztályba. És minden jól megy míg a tanárnonél el nem szakad a cérna (?? vagy nem igazán tudom mi tortént, mert most még a szokottnál is kevesebbet dumáltak és forgolódtak...) - és jon az elso komment, hogy "I don't feel like working in this class."

Gondolati intermezzo
Az tok jó, hogy tudja hogyan érez - de instrukciók adása kozben boncolgatni ezt a témát nem tartom éppen megfelelonek. OK, értem én hogy nincs kedve ott dolgozni. Kíváncsi lennék, hogy miért nem? Mert amúgy nekem sincs. De nekem egyáltalán tanárként dolgozni nincs kedvem. De most ez mellett tettem le a voksot, és ha meg kell csinálni, meg kell csinálni - igyekezzunk úgy hogy kozben valami jó is kisuljon belole, lehetoségeink és képességeinkhez képest a legjobbat tenni.
Gondolatbi intermezzo vége

Erre én megveregetem a vállát, hogy nyugi, tudom én, csak csináljuk tovább a feladatot, mert ha nem a gyerekek elvesztik a fókuszt. (megj. mert ez az a fajta osztály, hogy állandóan kell veluk valamit csinálni. Ha dinamikus és folyamatos az óramenet gond nélkul egy csomó mindent gyozunk. Viszont a tanárno hajlamos leragadni és foloslegesen hosszan magyarázni, amitol a figyelem erosen ellankad. Vagyis az osztály nagyrésze a "learning by doing"-ra mukodik.)

Persze, végul nem beszéltunk az óráról, mert mindkettonknek menni kell a kovetkezore (mert hogy itt az órák kozott nincsenek ám szunetek, csak éppen annyi míg egyik osztályból átmegyunk a másikba.) Úgyhogy elmaradt a kedves-oszinteség, meg a továbblépés, meg az esetleges konfliktuskezelés.

DE

hazafelé menet megálltam az sarki "zelovoc"-ban persimont keresve. Volt is, de nem nagyon tetszettek. Este fél 7kor nem is csoda, hogy a szépe már elkelt. Szóval mentem kifelé, elkoszontem, de a zoldséges fickó utánakérdez, miért nem vettem most semmit? Mondom, izé. Nem nagyon beszélek spanyolul.

Gondolati intermezzo
Itt az ideje oszintének lenni. Elegem van a mosolyokból meg a tanszéki bájolgásból. Meggyozodésem, hogy megosztom az angol-tanári kart azokra, akik szeretnek velem dolgozni, és azokra, akik nem. Mindkét félben kozos, hogy egyikuk sem ad semmilyen visszajelzést a munkámra. Szóval usse kavics, tudja meg az ember, hogy nem szépek a gyumolcsei, nem bízom benne, hogy finomak is.
Gondolati intermezzo vége

No me gusta las persimones. Erre a fickó, hogy hát attól fuggetlenul még jó az. Tessék vigyek egyet megkóstolni. Ajándék. Én meg hevesen tiltakozom, hogy ne fáradjon, majd legkozelebb, mert kozben azt is megkérdezte, hogy hívnak és itt lakom-e a kozelben. Ami nekem, kozép-európai lévén, és akinek a lakótársa kulcsra zárja a szobáját még akkor is ha nem hagyja el a lakást, ez már gyanúsnak tetszett. Úgyhogy mosolyogtam, mondom majd legkozelebb, kozelítek az ajtóhoz, o meg csak mondja, hogy jó jó, de ezt azért vigyem el. És a kezembe nyomott 2 persimont. Amint feltehetoleg hallótávolságon kívul kerulok, kitor belolem egy kis kacaj.

Possible answers to the fb questions - such as "what's happening, Julianna?" and "how you are feeling, Julianna?"

Answer No. 1.
Grey's Anatomy marathon on my own. that's what's goin' on you freakin' stupid f***b***.

Answer No. 2.
I'm moving to Valencia! Yeay for me! Hope the guy won't change his mind or find someone until next Wednesday.

Answer No. 3
I wanna sing. I wanna shout to the world out loud. How much I hate him. how i do want to hate him. and can't. or at least just be indifferent. or less caring about him.

Answer No. 4.
and you know what else is going on, dear facebook? I'll speak at a conference in Nijmegen, at the Radbound University, about violence, the Maoris and literature. and that I'm in love. In love with an idea. an idea of me and him. and it's freakin' hard to accept that. so don't you keep asking me how it's goin' or how i'm feelin', ok?! you just shut the hell up and let me fix myself.

Answer No. 5.
I just really want to get over this. Self-pity included. The being on my own and finally start to be us with someone.

Answer No. 6.
Why the hell I need someone else to fix me? Am I broken?

Answer No. 7.
Not feeling anything. Satisfied?

Answer No. 8. 
I think I'm broken. i keep on breathin'... check back later.