Hát ez is megtörtént. Ma reggel megvolt az első honvágy-rohamom. Nem is tudom mitől vagy hogyan. Talán a szomszéd lefolyójának állandó csöpögése, vagy a kialvatlanság, vagy hogy nem tudom mit kezdjek a 13 évesekkel a suliban. Mit a 13 évesekkel, egy-két tanárra is ráférne a szellőztetés...
A lényeg, hogy megvolt ez is: két órán keresztüli bőgicsélés, ennek a hallgatása, a szomszéd lefolyójának átkozása, magányos szívszakadás, fej párnábafúrása meg ilyesmik...Még a munkából is majdnem elkéstem, pedig csak délre kellett bemennem. Még jó, hogy ez is megvolt... már kezdtem azt hinni, hogy nem vagyok normális. But guess what - mondja bennem az angol - otthon is ugyanígy eljött volna ez a véglet. And you know what? - mondja bennem az angol újra - this is life. Ez az élet. Minden keserűségével, a tengerparttal, a spanyolul hablatyolókkal, a csöpögő lefolyóval, a fájós térddel - életem, én így szeretlek.
2012. november 5., hétfő
2012. november 2., péntek
A bocadillo can change the world
Today a wonderful thing happened.
I ate lunch alone.
In a restaurant.
And drank beer.
All by myself.
Can't even describe the experience.
It was deliberating, delicious, wonderful, heart-melting, incredible.
Today something has changed. I got back my appetite for life.
I ate lunch alone.
In a restaurant.
And drank beer.
All by myself.
Can't even describe the experience.
It was deliberating, delicious, wonderful, heart-melting, incredible.
Today something has changed. I got back my appetite for life.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)