Szentgyónás utáni ima

Nagy vagy és hatalmas, Uram. Mindenek hódolnak Neked, mert Te vagy mindenek Teremtöje. A Te kezed müve vagyok én is. Egy aprócska porszem a világban, mégis annyira fontos, hogy minden lépésem vigyázod, megóvsz a viharban, kenyeret adsz testemnek-lelkemnek, megvigasztalsz, magadhoz ölelsz még akkor is, ha bünös és gyarló vagyok. Megbocsátasz, mert Te tökéletes vagy és tökéletes a szereteted is irántam.
Mindenható és kegyelmes Isten, tarts meg jóságodban, adj eröt, hogy megtartsam parancsaid és zúgolódás nélkül elfogadjam döntéseid. Látod szívem legrejtettebb titkait és szívem mélyén élö vágyaim. Neked adom most azokat, a te kezedbe helyezem szívem, mert tudom, hogy nincs jobb hely számára. Fogadd el és formáld tetszésed szerint. Ámen.

Bizakodó

Mélyen elrejtve bennem. Oly mélyen, hogy csak én találjam meg. Szép volt, kedves és vidám. Az elsö pillanattól kezdve tudtam, hogy mi, ketten, együtt, megváltoztathatnánk a világot. Ha lehetne. De nem lehet. Még nem.
Gyenge vagyok, bátortalan és bizonytalan. Csak én gondolom ezt így? Esetleg ö is? Bizakodó vagyok. Talán van esélyem. Talán megvár. Talán türelmes lesz. Talán egy ölelés mindent megoldott volna.
Talán.
Idövel kiderül. :)

Tipp...

Közeledik a karácsony...ugyebár ilyenkor ajándékokat vásárolunk...én meg úgy szeretnék egy magenta színü sálat...meg egy hozzáillö sapkát...kesztyüm már van :)

Hirtelen bejegyzés

Ez most itten egy nagyon hirtelen és nagyon rövid tájékoztató bejegyzés lesz az elmúlt kb. 1 hétröl. Nincs nagyon idöm többre a "predtermínek" és "zápočetok" miatt. Kronológiai szempontból visszafelé:
Ma, ebédidöben tanúja voltam a 0,60€-s banán okozta tömeghisztériának a kék-piros bevásárlóközpontban, ahol föleg az éltesebb korú vásárlók vetekedtek eme édes, déli gyümölcsért. Elég szörnyü volt, gyorsan le is léptem onnan. Tegnap írtam két vizsgadolgozatot: óangol irodalom és szociolingvisztika. Remélhetöleg meg lesz mindkettö, mert a hétvégén elég sokat tanultam rájuk. Ma is volt egy dolgozatom stílustörténetböl, de az nem volt olyan szörnyü. Vasárnap keresztelö volt a családban. Unokatestvéremék kis fiacskájunkat, Csongort mutatták be az Úrnak és kérték számára a keresztség szentségét :) Szép volt nagyon, én fotóztam. Szombaton és pénteken tanultam, meg függönyt varrogattam. Már csütörtökön haza kellett mennem, mert igencsak betegnek éreztem magam. Még mindig köhögök és néha repedtfazék-hangom van, de már sokkal jobban vagyok. Szerdán, kedden és hétfön azt hiszem, nem történt semmi extra egy angol didaktika dolgozaton kívül, hogy ágynak estem kedd délelött, és hétfö hajnali háromig írtam egy házi dolgozatot Shakespeare-röl, amit végül csúfosan lehúzott a tanár. A vasárnapot meg l. az elözö bejegyzésben.
És még nem volt idöm ajándékokat sem vásárolni, kicsit megpihenni, kialudni magam, mézeskalácsot sütni, hímezni, karácsonyfadíszeket készíteni, elolvasni egy kedvemre való novellát és puncsot inni a karácsonyi vásárban. Nem jó most ez az advent :( olyan gyorsan elszalad, nincs idöm várakozni, pedig most oly szívesen tenném.

Fözni, fözni, mindig csak fözni...

Tegnap vasárnap lévén, a hetedik nap, mikor még a Jóisten is megpihent, megengedtem magamnak egy kis álmodozást. Mennyire más volt ez, mint mikor kislány koromban a fehér hercegről ábrándoztam! Terveket szövögettem a jövőmről, hogy mit szeretnék kezdeni magammal pár év múlva, mi hasznosat fogok csinálni az egyetemi padok koptatása helyett. És úgy döntöttem főzni szeretnék. Főzni. Nemes egyszerűséggel csak ennyi. Szeretnék másoknak főzni. Finom étket készíteni, a másik hasához igazodni, kitalálni milyen apróságra vágyik az nagyon érdekes és izgalamas. Mertugye ezt már korábban is megmondták a bölcs emberek: az evés fontos, igenis számít, hogy mit eszünk, hiszen az testünkké válik, mi magunk leszünk és nem mindegy, hogy valaki patkánymérget vagy csokipudingot eszik-e. Tegnap főztem. Egész délelőtt a hagymaágyon sülő husira meg a krokettekre gondoltam. Sikerül-e? Ehető lesz, vagy odaég és akkor vajaskenyeret eszik az egész család. De sikerült! Jó lett. És nagyon örültem neki. Meglepően nagyon. Szabadjára engedtem a képzeletem és már a catering-cég nevén gondolkodtam, mikor apukám a sajtos sonkatekercsek, oreganos bagettek, friss saláták és csokidesszertek felhőiből egy egyszerű kérdéssel gyengéden visszaterelgetett az esőillatú, szilárd anyaföldre: „És a higiéniai engedélyt hogyan szerzed meg?“ Na paff. Majd meghívom ebédre az ellenőr-bácsikat-néniket! Tálalom nekik a gyömbéres-mézes pörköltet penne tésztával, vagy a sörös gulyást knédlivel, esetleg a fűszeres-vajas sült csirkét majoránnás krumplival, mustáröntetes friss zöldségsalátával, desszertnek meg a csokipudingot házi almakompóttal és tejszínhabbal. Jaj nem is! Inkább a körtés túrótortát, vagy az édes tejfölpoharat gyümölccsel á la Nóri. Ahh...

De addig is gyakorlásképpen szívesen főzök bárkinek, aki ad hozzá egy jó konyhát és állja az alapanyagok költségeit.