A legnagyobb kitolás

Ha karácsonyra bedagad a bölcsességfogad és csak a pépes állagú ételek mennek le fájdalom nélkül.

P.S. Ezt fokozhatja még a láz, köhögés, nátha.
P.S.2. Még ezt is lehet fokozni... :(

Karácsonyi akció

Mint minden évben, most is óriási ponty - mint minden évben idén is Fredi - úszkál kishúgom kicsi müanyagkádjában várva az esti fejbekólintást, amiröl ö már tudja, hogy jön, csak azt nem hogy mikor. Mi másért is ugorhatott volna ki a óriásponyt a kicsi kádból? Mert biza kiugrott nagy csobbanással, amit  a konyháig lehetett hallani. Még szerencse, hogy a kicsi kád a nagyobbacska kádban volt, mondhatni kisebbecske benti medencében.

Húgom életmentö akcióba kezdett és locsolta a zuhanyrózsából hideg vízzel a némán tátogó állatot.  Én meg nagy hösiesen lehúztam a csíkos melegzoknim és bemásztam a nagyobbacska kádba, gondolván majd jól megfogom a farkánál és visszalódítom a kicsi kádba. Hát nem, nem fogtam meg jól mert kicsúszott a kezemböl a nyálkás, pikkelyes holnapi vacsora és húgom életmentö akciójának köszönhetöen még ficánkolt is a csupa-izom hidegvérü. A bátyám meg nem alszik, de nem jön le mert ha igen, takaríthatjuk utána a tegnap esti vacsorát. Tanácstalanul álltunk pár pillanatig, folyamatosan lapátot emlegetve. Aztán felgyulladt a kis villanykörte míg lábam megfagyott a halas, hideg vízben, és szalajtottam a másik húgom a hólapátért. (Még szerencse, hogy tegnap hullott a hó és elökerült a lapát a pincéböl.) Alátettem a lapátot, Zuszsu feltuszkolta rá Fredit, de nem bírtam megemelni, és mikor igen akkor meg lecsúszott. Ekkor szaladt ki húgom száján az állatkínzás szó... Újabb próbálkozásunk eredménye -tartom a lapátot, Zsuzsu rácsúsztatja Fredit, majd hárman fogva a lapátot - az lett, hogy Fredi visszakerült a kicsi kádba és tátoghat még némán pár órát, én meg fagyott halas lábbal, taknyom törölgetve próbáltam kimászni a nagy kádból nagy nevetések közepette.

Így születnek a karácsonyi sztorik.

Dagadék

Igen, én vagyok a dagadék. De nem, nem úgy... Most a változatosság kedvéért az arcom, pontosabban az állkapcsom jobb oldala nagyobb mint kéne. Idötlen idök óta nö ott a harmadik bölcsességfogam. Az elözö kettövel nem volt semmi gond, ez meg most itt csinálja a cirkuszt: fáj, az ínyem érzékeny, felhólyagzott belülröl és megdagadt kívülröl. Milyen jó, hogy az ünnepek elött, és péntek délután van, egy fogorvos nélküli kis faluban.

Emellett meg még természetesen, szinte mint minden hosszabb (2napnál több) otthoni tartózkodásom alkalmával beteg is vagyok. Göthös lettem 2 nap alatt, folyik az orrom és tüsszögök. Lázam még nincs, de így is naphosszat alszom. Ennyit a csokis kalács sütéséröl, meg a körtés batyuról, mézeskalács díszítésre nem is merek gondolni. 

Lehethogy tényleg anyukámnak van igaza, miszerint: "megint nem aludtad ki magad soha, és most gyün ki rajtad minden nyavalya, meg stressz." 

Lehethogy tényleg van ebben valami. Most megengedhetem a sokáig alvást, a nyugodt alvást mindenféle más lakók nélkül, a finom reggeliket fahéjas kaláccsal meg vajas kiflivel. Most megengedhetem a délutáni filmézést a húgokkal, a naphosszati olvasást és mégis. Mégis a legnyugodtabb idöszakában az évnek, a finomságok napjaiban, az áldott idöben leszek beteg és tüsszögök bele a gyertyák fényes csendességébe, és alszom át az együttlevések pillanatait.