Mint minden évben, most is óriási ponty - mint minden évben idén is Fredi - úszkál kishúgom kicsi müanyagkádjában várva az esti fejbekólintást, amiröl ö már tudja, hogy jön, csak azt nem hogy mikor. Mi másért is ugorhatott volna ki a óriásponyt a kicsi kádból? Mert biza kiugrott nagy csobbanással, amit a konyháig lehetett hallani. Még szerencse, hogy a kicsi kád a nagyobbacska kádban volt, mondhatni kisebbecske benti medencében.
Húgom életmentö akcióba kezdett és locsolta a zuhanyrózsából hideg vízzel a némán tátogó állatot. Én meg nagy hösiesen lehúztam a csíkos melegzoknim és bemásztam a nagyobbacska kádba, gondolván majd jól megfogom a farkánál és visszalódítom a kicsi kádba. Hát nem, nem fogtam meg jól mert kicsúszott a kezemböl a nyálkás, pikkelyes holnapi vacsora és húgom életmentö akciójának köszönhetöen még ficánkolt is a csupa-izom hidegvérü. A bátyám meg nem alszik, de nem jön le mert ha igen, takaríthatjuk utána a tegnap esti vacsorát. Tanácstalanul álltunk pár pillanatig, folyamatosan lapátot emlegetve. Aztán felgyulladt a kis villanykörte míg lábam megfagyott a halas, hideg vízben, és szalajtottam a másik húgom a hólapátért. (Még szerencse, hogy tegnap hullott a hó és elökerült a lapát a pincéböl.) Alátettem a lapátot, Zuszsu feltuszkolta rá Fredit, de nem bírtam megemelni, és mikor igen akkor meg lecsúszott. Ekkor szaladt ki húgom száján az állatkínzás szó... Újabb próbálkozásunk eredménye -tartom a lapátot, Zsuzsu rácsúsztatja Fredit, majd hárman fogva a lapátot - az lett, hogy Fredi visszakerült a kicsi kádba és tátoghat még némán pár órát, én meg fagyott halas lábbal, taknyom törölgetve próbáltam kimászni a nagy kádból nagy nevetések közepette.
Így születnek a karácsonyi sztorik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt mondhatod el TE mit gondolsz // Tuto môžeš povedať čo si myslíš TY // Here YOU can post what do YOU think: