A munkakeresés bája

Ez az amit szeretnék megtalálni mert egyenlöre nem hiszem hogy van neki.

Hosszú órákat töltöttem a gép elött életrajzokat eszkábálva motivációs leveleket irogatva kávét szürcsölve és állásajánlatokat böngészve. Nomrális-é az hogy a 13 ajánlatból eddig csak háromra kaptam választ? Na jó biztosan eltúlzom mert sok ajánlatra csak a múlt szerdán küldtem el a levelem de van még pár amire már lassan két hete. Olyan érzésem van hogy némelyikük meg se kapta a küldeményemet. Ráadásul egyáltalán nem vagyok türelmes. És nem vagyok az a fajta sem aki mindenhová magával hordja a mobilját bárhová mozdul a házban. Így van hogy órákig meg se hallanám ha esetleg csörögne is az a fránya pillangós szerkenytü amikor épp a hagymát gyomlálom vagy a perjét szedem a kertben. A hétvégéket meg egyenesen kezdem utálni mert akkor tuti hogy senki nem jelentkezik. Kezdek lassan elszontyolodni is mert nagyon kellene a pénz a jövö szemeszteri albérletre de most föleg egy új szandálra.

És mindeközben egzisztenciális kérdések merülnek fel nyárhoz szokott fejecskémben. Mint például az hogy hülyének néznének-e ha kétszer küldöm el ugyanoda az életrajzom? Ha az életrajzom szerint és amúgy is de tényleg megfelelek a kiírt követelményeknek akkor mivégre nem hívnak egyáltalán fel? Miért mondják egy állásinterjú végén hogy majd értesítjük amikor nem is? Ugye bunkóság lett volna megjegyeznem a nönek hogy ne fárassza magát és mondja meg egyenesen hogy nem vesznek fel? De ugye nem vagyok haszontalan kis görcs? És vajon mért nem tölt el fergeteges nagy jóérzéssel ha kitakarítom a házat és ebédet fözök meg elmosogatok pedig ezek is igencsak hasznos feladatok egy háztartásban? Mért gondolom sokszor egy állásajánlatot böngészve hogy én arra biztos nem vagyok képes? Hát nem hülyeség magamat lebeszélni a saját képességeimröl? Örület.

Núúú joork konkrit dzsangl ver drímsz ar mejd ov

You all know very well this song, and me too. I've been trapped in it and was listening it for a long time continuously. I was dreaming about to get to New York and was expecting those "streets to make me feel brand new and those lights to inspire me."  I was totally hard-headed when it came to the Big Apple and I would do anything to get there at least for the weekend. I've been to the States for too long not to see this legen...wait for it...dary city. Than it happened.My parents decided to help me out financially as a big pre-birthday present and before I flew home I went up there to look around.

Well... I don't know what to think about New York. I was so excited and when I got there I realized it's just an other big city. I'm still trying to figure out what is it there that makes me awe... and it's hard. Maybe it's just because I stayed too short or that I couldn't wait to come home. Try to figure out yourselves.
P.S. click on the pics to make them bigger :)