Nos, ezek a napok mintha kimaradtak volna a naptáramból...Illetve olyan sűrűn tele voltak írva, hogy a fitnessz kihívás felülíródott, és folytatódott a féjl sorozat.
13. nap: csütörtök – a kedvenc napom, mert ehhez legalább van egy jó sztorim. A lelépő nagyfőnök jóváhagyta, hogy a cégtől egyszeri alkalommal minden alkalmazott ajándékba kapjon két belépőt a Nemzeti Színházba. Ezt a bejelentést péntek reggel a rendszeres havi céges nagyreggelin akarta megtenni az én (kis)főnököm. Nekem ez azt is jelentette, hogy csütörtökön be kellett szereznem a jegyeket. Vagyis, miután este fél hétig a másnapi prezentációt készítettem még el kellett mennem a Nemzetibe átvenni a jegyeket, és név szerinti borítékokba, lehetőleg valamilyen értelmes ülésrendben, még el is osztani őket. Természetesen a perfekcionizmusom és a minden lében kanál természeten, illetve a főnököm sokadik megjegyzése, hogy már pedig azoknak a jegyeknek meg KELL lenniük, nem tudott nemet mondani erre a felkínálkozó remek alkalomra tönkre tenni az estémet, illetve kifogást szolgáltatni, miért nem megyek el futni. Este háromnegyed kilenckor az utolsó jegy is borítékba került, de ekkor már olyan éhes és fáradt voltam, hogy nem voltam nagyon másra képes mint elmenni Jakubbal egy sörre. És a sörhöz csibemájat enni. Na, tehát így.
14. nap: péntek - erre a napra is van egy jó sztorim. Mivel, a fentebb említett, céges reggelit tartottunk korán be kellett mennem előkészíteni a kaját, termet, borítékokat, virágokat, stb. Nagyjából időben be is értem. Minden rendben és időben elkészült, a rendelések sem késtek, csodás illata volt a csokis muffinnak, és a gluténmentes kalács tarolt. Kiosztottuk a színházjegyeket is, mindenki meghatódott, a főnök lubickolt a hálás tekintetekben. Minden szép és jó, kezdek én is kicsit felengedni. Aztán az egyik kolléga rákérdez az időpontra és szeretne meggyőződni arról, hogy tényleg munkanapon és délelőtt tízkor megyünk az előadásra. Kikerekedik a szemem. Micsoda? Biztosan nem! Vasárnap és este hétkor van az előadás. Ennek ellenére mind a 80 (értsd nyolcvan! igen, 40 borítékot írtam ki név szerint és 40 embert ültettem szép sorba...) darab jegyen egy teljesen más dátum és más időpont szerepelt, mint amiben eredetileg megegyeztünk. Szóval sztornó és vissza minden. Újra a játék, újra a nyeremény! Ezek után teljesen ki voltam egész nap. Természetesen az én hibám is, hogy nem vettem észre a rossz dátumot hamarabb. Mondjuk a számlán, vagy a pénztárnál. Mire este 5-kor hazaértem nagyjából annyira voltam képes, hogy kinyissam a rossz időkre tartogatott hagymás-tejfölös csipszet és a kanapén jútyúb videókat nézve magambarakjam az egész zacsit.
15. nap: szombat – gondoltam ma rendbehozom minden kihagyott napomat a héten és újra lelkesedéssel vágok neki az edzésnek. Na persze. Hazautaztam a parlamenti választásokra és éltem a joggal, hogy megmondhassam kit szeretnék a parlamenti székekben látni. Aztán a sógornő szarvasraguja, anyukám gőzbuktája, és a késő délutáni szundi teljesen betette a kaput. A mai testedzésem kimerült abban a pár perces próbálkozásban míg a fitlabdán ücsörögtem.
