Dagadék

Igen, én vagyok a dagadék. De nem, nem úgy... Most a változatosság kedvéért az arcom, pontosabban az állkapcsom jobb oldala nagyobb mint kéne. Idötlen idök óta nö ott a harmadik bölcsességfogam. Az elözö kettövel nem volt semmi gond, ez meg most itt csinálja a cirkuszt: fáj, az ínyem érzékeny, felhólyagzott belülröl és megdagadt kívülröl. Milyen jó, hogy az ünnepek elött, és péntek délután van, egy fogorvos nélküli kis faluban.

Emellett meg még természetesen, szinte mint minden hosszabb (2napnál több) otthoni tartózkodásom alkalmával beteg is vagyok. Göthös lettem 2 nap alatt, folyik az orrom és tüsszögök. Lázam még nincs, de így is naphosszat alszom. Ennyit a csokis kalács sütéséröl, meg a körtés batyuról, mézeskalács díszítésre nem is merek gondolni. 

Lehethogy tényleg anyukámnak van igaza, miszerint: "megint nem aludtad ki magad soha, és most gyün ki rajtad minden nyavalya, meg stressz." 

Lehethogy tényleg van ebben valami. Most megengedhetem a sokáig alvást, a nyugodt alvást mindenféle más lakók nélkül, a finom reggeliket fahéjas kaláccsal meg vajas kiflivel. Most megengedhetem a délutáni filmézést a húgokkal, a naphosszati olvasást és mégis. Mégis a legnyugodtabb idöszakában az évnek, a finomságok napjaiban, az áldott idöben leszek beteg és tüsszögök bele a gyertyák fényes csendességébe, és alszom át az együttlevések pillanatait.