Péntek este, egy kávézóban ülve
egy kedvesnek tán nem mondható ember
elemelte minden pénzem.
Késön vettem észre,
az embernek akkor már hült helye.
Pánikba estem,
hülyének hittem
magam.
De nem. Nem tettem ki otthon a pénzt.
Se nem hagytam az üzletben.
Nem értettem.
Ilyen az, mikor kirabolják az embert.
Észrevétlenül,
alattomosan,
a legjobb pillanatban.
Oda lett a lúdtalpbetét,
és a konyhapénz,
a Kingával elköltött bor,
a megbecsülés és a nyugalom.
De föleg
a biztonságom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt mondhatod el TE mit gondolsz // Tuto môžeš povedať čo si myslíš TY // Here YOU can post what do YOU think: