Ma nagyon dühös voltam. Mindenre és mindenkire. És most azt helyett hogy a szakdolgozatomat pötyögném itt pötyögök a blogon hogy meg tudjak nyugodni mert annyira ideges vagyok hogy még a vesszoket és az ékezeteket is lehagyom pedig máskor azért elég igényes vagyok. De most nem mert csak annyit szeretnék hogy kiírjam magamból a bizonytalanság okozta feszultséget és kikuldjem a cybertérbe és reménykedjem hogy ezzel a terápiás módszerrel el tudom magamban intézni az ugyeket.
Szóval a mai nap megállapításai:
1. minden férfi gyáva
2. ha nem eszem reggelit nagyon mérges leszek és ok nélkul is dúlok-fúlok, kérlek ilyenkor keruljetek mert még ocsmány szavak is elhagyhatják a számat
3. ma volt az utolsó nap hogy nadrág alá harisnyát vettem mert UTÁLOM és nem vagyok hajlandó tobbet ezt a kombinációt viselni
4. mától szoknyában járok
5. nem csinált nekem senki ebédet
6. még mindig nem tudom hol leszek a kovetkezo hétvégén
7. senki nem gondoskodik rólam
8. megint gimnazistának éreztem magam
9. nagyon rossz felnott fejjel ujra gimnazistának érezni magam
10. nem vagyok elég rugalmas
11. a budos francba is!!!! igazán szeretnék már a diplomamunkával foglalkozni
12. nem tudok csak a jelenben élni, folyamatosan aggódom a jovo miatt
13. a szobatársam képes kinyitni az ablakot és szelloztetni amikor mindkettoknek vizes a haja.
14. az élet minden szar ellenére is szép.
én is. dettó. ugyanez. és még a színházban is az ember vérét szívják, ahelyett, hogy feltöltődést remélhetne az ember. ahogy montenegróban mondanánk, fkv.
VálaszTörlés