I was not made to worry

Péntek estétöl ez az új jelszavam.

Nagyon sok minden miatt aggódtam az elmúlt idöszakban, és lassacskán kezdte a szorongás és az aggodalom kitölteni a napjaim. Még jó, hogy a péntek esti kisközi kicsit helyre rakott.

Elöször is aggódtam a tanulmányi teljesítményeim miatt. Hogy nehezen fog menni, hogy nem gyözöm tartani a tempót az itteniekkel, hogy nem elég jó az "academic English"-em. Végül az elsö esszém irodalomból B+ lett (kereken 2 pontot vesztettem), az elsö prezentációm B-, és az elsö töri nagytesztem 94%-os. A latin quizeket meg rendre 100%-osra írom. Ami igazán nagy fejtörést okoz, az az amerikai irodalom, amiböl már bezsebeltem egy C-t...Azért valszeg meg nem bukok. Nu, de majd meglátjuk a jövö héten hogy alakulnak a "midterm" vizsgáim. Drukkoljatok! :)

Másodszor meg, az edzéseken aggódtam sokat. Hogy nem leszek elég jó, hogy nem bírom majd fizikailag, hogy a többiek jobbak lesznek és nehezen illeszkedek be. Ma reggel viszont javítottam az idömöm futásban :) és a "széknélkülülésben", sikítva bár, de kibírtam a három percet is. Úgy tünik pszichikailag sokkal megterhelöbb volt az elmúlt három hét ilyen szempontból, mint fizikailag. És a lányok, igaz hogy még nem a legjobb barátnöim vagy mi, de nagyon kedvesek és gondolom idövel összeszokunk. Muszáj lesz, mert egy csónakban evezünk majd. :)

Sorolhatnám még itt a dolgokat mennyi mindenen agyon aggódtam magam. Néha aludni sem tudtam, nem tudtam a tanulásra figyelni, sokszor zavart voltam. De azt hiszem feleslegesen. Ne tessék félreérteni. Nem azt mondom, hogy most teljesen gondtalanul élek, csak úgy a nagyvilágba, semmivel sem törödve. Persze, elörelátónak kell lenni és gondoskodni arról, amiröl tudunk és lehet. De minek túlzásba vinni és görcsölni? És hányszor eljátszottam ezt már magammal! Azt hiszem éppen elégszer, hogy végre letegyem ezt a terhet, vagyis inkább felajánljam. Nem arra lettem teremtve, és nem azért kaptam ezt a szép életet, hogy aggódással, kéztördeléssel, pánikrohamokkal töltsem. Hanem, hogy éljek. Teljes életet, másokkal közösségben. Teszem, ami a dolgom és ami erömböl kitelik. A többit rábízom arra, Akinek semmi sem lehetetlen.