Ma ismét nagyon
szép idő volt Pozsonyban, tavasziasan meleg, semmi szél, semmi fagy.
Előre (tegnap
este) elterveztem, hogy ma munka után az első dolgom lesz felkapni az
edzőcuccom és még világossal (!!!) lefutni a (majd)mindennapi 3 kilométert.
Ehhez az az erős elhatározás is szükséges volt, hogy reggel korábban bemenjek
az ofiszba…Megjegyzem:
így azért könnyebb tartani magam a kihíváshoz, ha előző nap eltervezem,
pontosan mikor fogok tornázni.
Munkából hazaérve
az első dolgom viszont nem az edzőcucc felvétele volt, hanem a fészbúk
csekkolása. Nagy hiba. Erről le akarok szokni. De sikerült magam kirugdalni
negyed 6 körül és célba venni a hidat. Az első kereszteződésnél megszólalt a
telefonom, munkaügyben, amit minden fegyelmem és önzőségem ellenére felvettem. DE!
Tovább futottam J Mondtam
is a nőnek, hogy nem zavar, ha őt nem zavarja, hogy épp a napi köreimet futom
és a város kellős közepén futószerelésben fogom vele megtárgyalni egy megrendelés
részleteit. Nem zavarta. Itt-ott belelihegtem azért a beszélgetésbe, de nem
volt vészes. A hölgy a túloldalon elég lazán vette a dolgot, nevetgéltünk és
mire hazaértem már el is küldte az egyeztetett anyagot. Viszont
utólag kicsit bánom, hogy mégis felvettem a telefont. Ez a napi 20 perc az én
20 percem; nem a cégé, nem a páromé, nem a barátaimé, nem az anyukámé. Az enyém.
És én ma mégis úgy döntöttem, hogy egy idegennak adok ebből a 20 percből,
olyan célra, ami nyugodtan várhatott volna akár holnap reggelig is.
Lelkiismeret-furdalás nélkül. Meglazítottam a határokat, amelyeket éppen igyekszem
hangsúlyosabban meghúzni: elválasztani a munkát a magánéletemtől.
A másik zavaró,
illetve a több száznyi zavaró tényező az autók voltak ma. Felértem a hídra és
leesett a tantusz: csúcsidőben, mindenki Ligetfalura igyekszik, kocsival tele a
híd, zaj, szmog. Nem kell ez nekem. Megfordultam és elindultam a Duna-partra.
Ott meg lépten-nyomon andalgó párok, kisgyerekes családok, fiatal flegma
tizenévesek csoportja. Szóval tömeg. Itt se tartózkodtam sokáig és széles kört
leírva visszafordultam a belvárosi kis utcákba, ahol ugyan nyugalom volt, de a
járdaszegélyek kellemetlenül magasak. Á, gondoltam nem erőltetem én ezt tovább
és elfutottam a sarki közértbe egy üveg fehérborért (ami mellesleg drága volt
és nem is finom).
Ma ezt kattintottam nektek:
 |
| A új öreg híd a Dunán |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt mondhatod el TE mit gondolsz // Tuto môžeš povedať čo si myslíš TY // Here YOU can post what do YOU think: