Ma egész nap
szürkeség borította a várost. Reggel esett az eső. Semmi kedvem nem volt
ma kimozdulni. Bár a levegő egyáltalán nem volt hűvös, és délután már az
eső sem esett, mégis a jóga mellett döntöttem a futás helyett.
Egész nap
noszogattam magam. Aztán a noszogatás helyett eldöntöttem, hogy az esti mise
után tornázom majd. Alacsony vérnyomásommal és a lelombozó álmossággal szenvedek
egész nap, így sokkal könnyebb is volt magam rávenni este, hogy átöltözzek
edzőcuccba és kicsit elcsendesedjek. 20 perc helyett 40 percig koptattam a
jógamatracot. Nem nagyon izzadtam le, inkább csak jólesően nyújtóztam és
igyekeztem figyelni a légzésemre és a derekamra. (Mostanában eléggé fáj. Ülő
munkát végzek, így nem is csoda…). Éppen csak annyit tornáztam, amennyi
jólesett. Nem erőltettem meg magam, és nem feszegettem semmilyen határokat. Bár…
a tegnapi futás után, azért van izomlázam, a combjaim minden mozdulatnál erősen
tiltakoznak…
Itthon elég nehéz
teljes bedobással tornáznom. A jógastúdióban kőkeményen végignyomtam volna egy
teljes óra powerjógát. Itthon csak ilyen lightos verzióra futja – melegítek,
nyújtózkodok (ami természetesen jobb és több mint a semmi!) de nem igazán
izzadok meg. A stúdióban sokkal könnyebb kemény tempót tartani, ha tudom, hogy
körülöttem még 10-en küzdenek ugyanazzal a pozícióval és itt-ott hallok az
enyémhez hasonló sóhajokat. A bajtársiasság elég jó motiváció. Tudni, hogy nem
vagyok egyedül, nem küzdök egyedül.
Holnap futás van
napirenden. Ufff.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt mondhatod el TE mit gondolsz // Tuto môžeš povedať čo si myslíš TY // Here YOU can post what do YOU think: