30 napos fitnessz kihívás - 10. nap: Az edzésterv

Reggel a főnök nevére jött egy Running nevezetű magazin az irodába. A főnök nem fizette elő (reklám, hátha akarunk szponzorok lenni, ilyesmi), így nem tartott rá feltétlenül igényt, főleg azok után, hogy meglátta a címplapon a „Štíhlejšie za 6 týždňov“ hedlájnt. Így nagyon egyszerűen, a főnök beleegyezésével lenyúltam a lapot.

Szép képek vannak benne J Emellett pedig hasznos és (végre) okos tanácsok is, meg teljesíthető edzéstervek. Illetve inkább csak bíztam benne, hogy részemről is teljesíthető.

Kipróbálom ezt a 6 hetes karcsúsító verziót – mert ez van:

a)      szeretnék a spanyolországi kirándulásig valamiféle formába kerülni – tehát leadni a feleslegből és könnyíteni magamon

b)      szeretnék beleférni a narancsszínű tavaszi kabátomba (és ugye elkezdeni edzeni akkor, amikor már hordani szeretném eső után köpönyeg)

c)       Kell a kondi. (És nem csak azért, hogy bírjam a tempót Jakubbal  ;) )

d)      Ez a terv színesítheti a mozgásról alkotott elképzelésem és remélem, megelőzi, hogy megunjam a jóga-futás-séta kombót.

A hétfői, 1 napra 30 perces laza futás volt betervezve. Ehhez képest nálam így nézett ki a 30 perc:

1-5. perc: a fülhallgatóm keresem. Dühöngök, hogy nincs a helyén. Megnézem a lehetséges más helyeket. Sehol semmi. Még egy kis dühöngés. Kétségbeesés, mert zene nélkül szenvedek futás közben. Találok egy régi, valami repülőútról lenyúlt, minden mozgásnál recsegő füldugaszt.

6-10 perc: rövid bemelegítő. Nyújt-nyújt-hajol-köröz. Szemetet levisz, elindul és eljut az első kereszteződésig. A gyalogosátkelőnél éppen piros.

11-24. perc: a tényleges futás. Kicsit gyorsabb tempóban mint szoktam. Talán mert még mindig dühös vagyok a fülhallgató miatt. Valószínűleg Egerben hagytam…

25. perc: Felhív a barátom, hogy merre járok. Ő épp hazafelé tart, összefutunk-e az esti programjaink előtt? (Mert nekünk ám külön programjaink is vannak… J)

26-41. perc: A barátom hazakísér – sétálva.

Hát valahogy így. Ember tervez…  

Kárpótlásul pedig küldöm magamnak a következő dalt. És mindenkinek, aki szereti. (Erre szoktam futkosni.)

https://www.youtube.com/watch?v=zTFBJgnNgU4

30 napos fitnessz kihívás - 9. nap: Zzzzz...

Elaludtam a jógamatracon.
No comment...

30 napos fitnessz kihívás - 8. nap: Slavín

A fáradtság tart. Mindjárt elalszok. Holnap bővítek és értékelem az első hetet.

A mai testedzés a 3 órányi sétálás volt – városon keresztül, Slavínra fel, Slavínról le, városban kóborgás, kávé a kézbe.

Rettenetesen ellenkeztem induláskor. Szerintem csodával határos, hogy Jakub (a barátom, hihetetlen türelmes egy pasas) nem hagyott faképnél a sokadik nyavalygásomnál. Aztán átbillentem a kritikus fáradtsági ponton, és mikor leértünk én javasoltam, hogy ne menjünk még haza, hanem tegyünk egy nagyobb kitérőt. Megérte. Ilyen volt fenn: 

30 napos fitnessz kihívás - 7. nap: Pihenő

Egerből, a szolgálati útról már délben megjöttünk, de annyira össze voltam törve az úttól és az előző esti/éjszakai gálaesttől (táncolás-ivás-4 óra alvás-5 óra a kocsiban kombinációtól), hogy élni nem volt kedvem, erőm, energiám.

Persze, most szabadkozom. Nem voltam se futni, se jógázni, se semmi.  

Ezt hagyjuk.

Kibeszéltem magam az esti sétára. És pihenőre volt szükségem.

A barátommal születésnapi partira voltunk hivatalosak este. Úgy éreztem magam, mint egy lassított film szereplője, ugyanakkor, mint egy szupernő. Bevásároltam, mostam, kipakoltam, sütöttem egy rétest, meg egy adag pidzás tekercset. Megírtam egy posztot. Összepakoltam a hétvégére. Kávéztam a barátommal. Szerintem elég sok mindent győztem, csak épp a jógát nem. Viszont a parti helyszínére cca 20 percet mentük gyalog. Aztán éjjel 1-kor másik huszat vissza. Kicsi fejemben összeraktam ezt a sétát az előző este a táncparketten töltött órákkal és elégedetten konstatáltam, hogy a megfelelő mennyiségű mozgást már biztosan abszolváltam.

De ha így visszagondolok, a partin (otthonülős, iszogatós, beszélgetős) egy óra ülés után már nem tudtam magammal mit kezdeni. Annyira fájt a derekam!. Volt egy pillanat, amikor majdnem elsírtam magam kínomban és fáradtságomban. (A parti nagyon-nagyon jó volt amúgy. Különben nem bírtuk volna hajnali egyig.) Mindezt a (hiányzó) 20 perc jóga minimum enyhíthette VOLNA.

Így sültek a pidzás tekercsek: 

Mindegyszálig elfogyott :)

30 napos fitnessz kihívás - 6. nap: Eger

Na nehogy azt higgyétek, hogy tegnap elmaradt a 20 percem. Bár nagyon könnyű lett volna lemondani róla. Csak épp nem volt mikor megírnom a posztot, illetve amikor már lett volna, fizikailag képtelen voltam rá.

Szerdától ma délutánig, mint már említettem volt, szolgálati úton voltam Egerben. A cég vezető menedzsereit kísértem, mint tolmács/asszisztens. Tegnap megfeszített tempóban zajlott a program, és mint (szimultán)tolmács eléggé lefáradtam. Reggel 9-től este fél 7-ig haptákban álltam, és szakmai előadásokat illetve panelbeszélgetéseket tolmácsoltam magyarról szlovákra. Egész nap be voltunk zárva a hotel kongresszusi termébe. A nap végére zsongott a fejem és olyan érzésem volt, hogy folyamatosan négy szót ismételgettem a tolmácsolás során: úspešný, zážitok, vývoj, prínos.

Tehát amint akadt egy kis szabadidő – a szakmai program zárása és a gálavacsora kezdése között fogtam magam és már sötétben, szitáló esőben, de elmentem kocogni. Éppen csak 20 percet, bár még bírtam volna, mert eleredt igazán az eső. Nem tudtam volna elviselni, hogy úgy töltök két éjszakát Egerben, hogy nem látok semmit a városból. Itt a bizonyíték: 

u.i.: az edzőterembe rendszeresen járó kolegina kidőlt a nap végére. a privát edzés elmaradt. hála Istennek ;) 

A Dobó téri templom

Dobó István szobra, a háttérben elég homályosan látszik a várfal

Gárdonyi Géza (nemrég olvastam újra az Egri csillagokat)

30 napos fitnessz kihívás – 5. nap: Bowling

Na jó, lehethogy ez nem számít éppen tökéletes sportolásnak, de ma a 20 perc testmozgás csoportos volt, majd egy óra és  nem kifejezetten a test edzésére irányult J

Szolgálati úton vagyok Egerben. 2 éjszakát egy hotelben töltök 7 másik kollégával. Közel 5 órás autózás után azt gondoltam este 8-kor, majd a fitnesszterem látogatása jót tesz. De a csordaszellem magával ragadott és sem a fordításokat nem néztem át, se nem jógáztam a szobában egyedül. Sőt! Még a futócuccomat is bepakoltam a bőröndbe. Helyette bowlingoztunk. Életemben először gurítottam. Nem volt egy tökéletes pálya, cipőnk se volt rendes, de nagyon vicces volt és valószínűleg lazította a hangulatot.

A holnapi nap miatt is kevésbé aggódom. Szimultán kellene majd tolmácsolnom egész nap – reggel 10-től este 8-ig, biztosítással és ügyfélszolgálattal kapcsolatos prezentációkat és panelbeszélgetéseket.

Kívánjatok sok szerencsét!

U.i. Az egyik kolléga holnap elvisz az edzőterembe. Előre félek, mert a nő egy „sekera“ J (jó értelemben).

U.i. 2. És megint nem kattintottam :-/ 

30 napos fitnessz kihívás - 4. nap: Az én 20 percem

Ez volt a mai mantra. Munka után, az esős időben nem volt kedvem kimenni futni. Meg nem is jó minden nap futkosni, úgyhogy ma értelemszerűen jógáztam. Otthon. Takarítás és a holnap kezdődő három napos szolgálati úton való stresszelés között.

Nagyon nehezemre esett elcsendesedni. Egyre kavarogtak fejemben a gondolatok. Mennyi mindent meg kell még holnap csinálnom melóban mielőtt elindulunk, mennyi mindent meg akarok csinálni még itthon mielőtt a következő két éjszakára egy hotelbe költözöm. Ráadásul már napok óta felkelek éjjelenként, nem alszom jól. Napközben súlyos tempót diktál a főnök (meg én is talán magamnak). Úgyhogy ezt hajtogattam csak magamban: ez a 20 perc az enyém, senki másé. Most azt csinálok, amit csak akarok, mert ez az én 20 percem.

Nem volt könnyű kirekeszteni a mindenféle aggodalmakat, stresszes várakozást, vagy éppen az örömtelit. És hulla fáradt vagyok. Úgyhogy ma ennyi. És még képet sem kattintottam.

30 napos fitnessz kihívás - 3. nap: A megzavart futás

Ma ismét nagyon szép idő volt Pozsonyban, tavasziasan meleg, semmi szél, semmi fagy.

Előre (tegnap este) elterveztem, hogy ma munka után az első dolgom lesz felkapni az edzőcuccom és még világossal (!!!) lefutni a (majd)mindennapi 3 kilométert. Ehhez az az erős elhatározás is szükséges volt, hogy reggel korábban bemenjek az ofiszba…Megjegyzem: így azért könnyebb tartani magam a kihíváshoz, ha előző nap eltervezem, pontosan mikor fogok tornázni.

Munkából hazaérve az első dolgom viszont nem az edzőcucc felvétele volt, hanem a fészbúk csekkolása. Nagy hiba. Erről le akarok szokni. De sikerült magam kirugdalni negyed 6 körül és célba venni a hidat. Az első kereszteződésnél megszólalt a telefonom, munkaügyben, amit minden fegyelmem és önzőségem ellenére felvettem. DE! Tovább futottam J Mondtam is a nőnek, hogy nem zavar, ha őt nem zavarja, hogy épp a napi köreimet futom és a város kellős közepén futószerelésben fogom vele megtárgyalni egy megrendelés részleteit. Nem zavarta. Itt-ott belelihegtem azért a beszélgetésbe, de nem volt vészes. A hölgy a túloldalon elég lazán vette a dolgot, nevetgéltünk és mire hazaértem már el is küldte az egyeztetett anyagot. Viszont utólag kicsit bánom, hogy mégis felvettem a telefont. Ez a napi 20 perc az én 20 percem; nem a cégé, nem a páromé, nem a barátaimé, nem az anyukámé. Az enyém. És én ma mégis úgy döntöttem, hogy egy idegennak adok ebből a 20 percből, olyan célra, ami nyugodtan várhatott volna akár holnap reggelig is. Lelkiismeret-furdalás nélkül. Meglazítottam a határokat, amelyeket éppen igyekszem hangsúlyosabban meghúzni: elválasztani a munkát a magánéletemtől.

A másik zavaró, illetve a több száznyi zavaró tényező az autók voltak ma. Felértem a hídra és leesett a tantusz: csúcsidőben, mindenki Ligetfalura igyekszik, kocsival tele a híd, zaj, szmog. Nem kell ez nekem. Megfordultam és elindultam a Duna-partra. Ott meg lépten-nyomon andalgó párok, kisgyerekes családok, fiatal flegma tizenévesek csoportja. Szóval tömeg. Itt se tartózkodtam sokáig és széles kört leírva visszafordultam a belvárosi kis utcákba, ahol ugyan nyugalom volt, de a járdaszegélyek kellemetlenül magasak. Á, gondoltam nem erőltetem én ezt tovább és elfutottam a sarki közértbe egy üveg fehérborért (ami mellesleg drága volt és nem is finom).

Ma ezt kattintottam nektek:

A új öreg híd a Dunán

30 napos fitnessz kihívás - 2. nap: Jóga otthon

Ma egész nap szürkeség borította a várost. Reggel esett az eső. Semmi kedvem nem volt ma kimozdulni. Bár a levegő egyáltalán nem volt hűvös, és délután már az eső sem esett, mégis a jóga mellett döntöttem a futás helyett.

Egész nap noszogattam magam. Aztán a noszogatás helyett eldöntöttem, hogy az esti mise után tornázom majd. Alacsony vérnyomásommal és a lelombozó álmossággal szenvedek egész nap, így sokkal könnyebb is volt magam rávenni este, hogy átöltözzek edzőcuccba és kicsit elcsendesedjek. 20 perc helyett 40 percig koptattam a jógamatracot. Nem nagyon izzadtam le, inkább csak jólesően nyújtóztam és igyekeztem figyelni a légzésemre és a derekamra. (Mostanában eléggé fáj. Ülő munkát végzek, így nem is csoda…). Éppen csak annyit tornáztam, amennyi jólesett. Nem erőltettem meg magam, és nem feszegettem semmilyen határokat. Bár… a tegnapi futás után, azért van izomlázam, a combjaim minden mozdulatnál erősen tiltakoznak…

Itthon elég nehéz teljes bedobással tornáznom. A jógastúdióban kőkeményen végignyomtam volna egy teljes óra powerjógát. Itthon csak ilyen lightos verzióra futja – melegítek, nyújtózkodok (ami természetesen jobb és több mint a semmi!) de nem igazán izzadok meg. A stúdióban sokkal könnyebb kemény tempót tartani, ha tudom, hogy körülöttem még 10-en küzdenek ugyanazzal a pozícióval és itt-ott hallok az enyémhez hasonló sóhajokat. A bajtársiasság elég jó motiváció. Tudni, hogy nem vagyok egyedül, nem küzdök egyedül.

Holnap futás van napirenden. Ufff. 

30 napos fitnessz kihívás: 1.nap - Az év 1. futása

Napi 20 perc testmozgás. 30 napon keresztül. Ennyi.

Ez egy kísérlet.

Kíváncsi vagyok mi történik a testemmel, ha betartom az orvosok, dietetikusok meg a józan ész tanácsát és napi 20 percet (rákészüléssel, zuhannyal együtt van az 1 óra is…) tényleges testmozgással töltök. A tényleges testmozgás nálam a futást, jógát és biciklizést jelenti.

Nem lehet kifogás, hogy nincs időm, mert ha a fb lapozgatására és zenei videók nézegetésére mindig akad másfél órám, akkor magamra is fordíthatok egyet-egyet naponta.  

Plusz itt a böjt is. És nálam a lemondás nem nagyon megy. Próbálkoztam a „semmi-kenyér/péksüti/pirítós/croissant…”, a „semmi-édesség”, és a „nincs fb” fejezetekkel. De úgy látszik, ezekhez nem vagyok elég erős. Viszont általában jobban teljesítek, ha többet kell, ha valami extrát kell nyújtani. Úgyhogy, ha ez is éri, akkor én a többletmozgással fogok böjtölni – felajánlok minden izomlázat, görcsöt, bordaközi szúrást, izzadságot, kora reggeli kelést, loncsos frizurát, sok-réteg-ruhába-öltözést a biciklin azokért, akiknek nem adatott/adatik meg, hogy szabadon mozoghassanak (bármilyen oknál fogva: betegség, baleset, menekültstátusz…).

Ez egy gyakorlat is. 

Egy ideje vissza akarok térni a blogoláshoz, de soha nem jutottam el az aktuális bejegyzésekig. Papírfecniken maradtak az ötletek, vagy a legós noteszben. Vagy csak megálmodtam, de nem írtam le és elszállt. Elakadtam. Nem tudom, milyen témához kezdjek előbb, egyszerre akarok mindenről írni. Aztán inkább nem írok. Mert ugye, nem lehet csak úgy össze-vissza kapkodni. Nem vagyok formában – se a billentyűzeten, sem a nyelvben. Tehát itt dokumentálom majd a napi fejleményeket.

Első nap: Az első 3 km

Tavaly tavasszal éreztem rá a futásra. Csabi barátom tanácsára - olyan tempóban fussak, és csak annyira fulladjak ki, mintha táncolnék – nekivágtam és megszerettem. Vettem egy  neonrózsaszín Nike Air futócipőt, zselés talpbetéttel tavaly május környékén és azóta, egészen novemberig hetente nagyjából két-háromszor használtam is. Eleinte a lakáshoz közeli futópályára jártam, aztán költöztem, és most az Apollo-hídon keresztül és vissza vagy a Duna-parton futkosok. Általában 3-5km-es távot teszek meg. Csigalassúsággal.

A motivációról

Nem vagyok hajlandó feláldozni a szórakozást, a mozgás adta örömet a teljesítmény oltárán. Nem készülök versenyre, nincs időlimit, nincs összehasonlítási alap, sőt! Nem is akarok feltétlenül gyorsabb lenni, vagy hosszabb távot futni. Jól akarom érezni magam a bőrömben, friss levegőn akarok lenni és mozogni akarok.  Persze, itt ül a vállamon a kisördög. Most lejjebb csúszik, a székem kartámlájára ül és villájával megböködi a hasam – a derekam körüli úszógumit, a 10 kiló fölösleget. Mert van rajtam, persze. Szerintem mindig is volt, mert soha nem voltam elégedett a méreteimmel. De egyfolytában elégedetlenkedni eléggé fárasztó. Úgyhogy ezzel már időnként felhagyok (nem mindig sikerül és vissza-visszaesek, és rámjön a diétázhatnék). Ráadásul a fogyás nem igazán motivál. Vagy csak nagyon rövid ideig hatásos. Hogy egészségesebb legyek, jobb legyen a teherbírásom a mindennapokban, a munkahelyemen, (az ágyban ;)) – ezek sokkal inkább megmozgatnak.

A mai napon november óta először vettem fel a cipőt. Szépen sütött a nap, kár lett volna benn maradnom. Szinte tavaszi volt az idő. Persze, győzködni kellett magam azért kicsit pár órát (cca másfelet). De megérte. Nagyjából 40 percembe tellett lefutni a 3km-es távot: az új színház mögött, a Duna-partnál balra, át a hídon és vissza. A lábaim egész jól bírták, nem fájt se a térdem, se a bokám. Visszafelé viszont kétszer is le kellett lassítanom gyaloglásra, mert szúrt az oldalam. Közben ezeket a képeket kattintottam: