Havonta egyszer nönek lenni fáj.
Legalábbis nekem.
Hidegverejtékes örület, elviselhetetlen csikarás, hányinger, étvágytalanság, szédülés, szélsöséges ingerültség, dekoncentráltság és még inkább idegesítö gyengeség. Havonta egyszer kizökken az élet. Nem segít a tabletta, a kamillatea, sem a forrózuhany, a meleg borogatás, a összegömbölyödés, a járkálás, a lépcsözés, de még az óbégatás, a diétás keksz és a keserücsoki sem. Mindent bevetettem. Olvastam, próbáltam posztot írni, kisétáltam a kertbe, rövidfilmeket néztem elterelési hadmüvelet gyanánt, de semmi.
Megszüntetni nem tudtam, de legalább felajánlottam, és ez könnyített rajtam. Végülis, ami nem öl meg, az ugyan eszeveszettül fáj, de megerösít. És nem csak ebben az esetben.
A szomorúság is kezd kedves és könnyebben élhetö lenni. A gondolat is csak erösödik bennem, hogy minden fájdalom ellenére, de nönek lenni igenis jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt mondhatod el TE mit gondolsz // Tuto môžeš povedať čo si myslíš TY // Here YOU can post what do YOU think: