Kemény kemény

Nem szoktam könyvet visszatenni a helyére mielött végig nem olvastam volna. Általában amit elkezdek azt be is fejezem, még ha nagy szenvedések árán is. Az egyedüli könyv ami eddig félbemaradt az a Da Vinci-kód volt, de azt nem is bánom különösebben. Ma viszont azt hiszem elértem irodalmi életem második ilyen könyvéhez Kemény Zsigmond regényének formájában. Az Özvegy és leánya 129. oldalán eljutottam arra a gondolatra, hogy talán nem olvasom végig ezt a regényt másodszorra sem. Merthogy ez már a második nekifutásom. Gyorsabb tempóban és nagyobb mennyiségben kaptam és szereztem be a teleírt kemény és puhakötésü jószágokat mintsemhogy mindegyiket el is tudjam olvasni így most lassan haladok eme célom felé.De úgy látszik minden igyekezetem ellenére sem fog ez sikerülni a menet közben kiderülö összeférhetetlenségek miatt. Egyszerüen képtelen vagyok 10 oldalnál többet elolvasni belöle együltömben, untat az archaikus kifejezések és tekervényes mondatok szövevényessége, söt! még talán irritál is. És most egyáltalán nem tudok azonosulni a történelmiségével és nem értékelem, hogy a II. Rákóczi Ferenc idején viselt ruhákat és szokásokat milyen pontossággal ecseteli. Van ez így? Hogy klasszikusnak számítót nem tudunk értékelni?