Baleset

Tegnap reggel iskolába menet láttam életem első, igazi, valóságos, a halál lehetőségét is magában hordozó közúti balesetét.

Akik a Malomvölgyből járnak a Bölcsészettudományi vagy Jogi Karra, vagy csak egyszerűen a „Safko“ felé tartanak általában a Lafranconin szállnak át a hirhedt 31-es vagy 39-es buszról valamelyik villamosra. Reggelente elég nagy a forgalom a duplasávos úton, de a buszról mindig nagy tömeg megy a villamosmegálló-szigetre, így előbb-utóbb a gyalogosok megállásra kényszerítik a gépjárműveket. Főleg ha épp beér a villamos és el kell érni az órát és sietünk. Olyankor talán a sofőrök is belátóbbak és elengedik a tömegközlekedésre szoruló, gyámoltalan, kétlábon közlekedő diákokat. Pontosan ez történt tegnap reggel is. Leszálltunk a buszról, ott a villamos, nagy a forgalom, nem bírunk átjutni, mert nem állnak meg a gyalogos-átkelőhelynél (!!!). Végre a külső sávban megállt a szürke kocsi (ez a kedves sofőr vállalta a mögötte sorakozó, legalább 3 másik sofőr rosszallását, hogy mért áll meg, gyerünk, mert piros lesz majd és ottragadunk a dugóban). Ennek megörülve majdnem átszaladtam az úton a villamosra, de láttam amint az becsukja ajtóit, így nem strapáltam magam. Ellenben az  eleddig mellettem álldogáló srác fontosnak tartotta volna feljutni pontosan erre a villamosra. (Számszerint a 17-esre.) A belső sávban haladó téglaszínű Škoda Fabia vezetője pedig azt tartotta fontosnak, hogy telefonnal a fülénél - nem headset a fülén, hanem telefon a kézben! - áthajtson, lehetőleg szinte lassítás nélkül a gyalogosátkelőn, mielőtt még a gyalogosok átérnének a túloldalra, megelőzve ezzel a kellemetlen másfél perces várakozást. Eme két, ebben az esetben ugyan egymást keresztező, de egyben egymást kizáró prioritás ütközésének következménye a két mozgó közlekedő ütközése lett. A villamosra futó srác még mintha észbe is kapott volna, meg akart állni, de nekiesett az autó orrának valahogy oldalról, a kocsi továbbment, a srác a földre esett. Ilyenkor mondják, hogy nem emlékszem, olyan gyorsan történt, meghogy az agy betölti a fekete lyukakat nagy valószínűséggel odaillő részletekkel. De én emlékszem. A kocsi megállt a zebra után, vezetője befejezte a telefonbeszélgetést és csak azután szállt ki ijedt arccal. A balesetet szenvedett srác meg felállt, és eléggé felháborodva valamit mondott a sofőrnek, az aztán beült a kocsiba és továbbhajtott, a srác meg felszállt a következő villamosra.

Asszem a sofőrt nem kell minősítenem. Nos, ezek után csak két hozzáfűzni valóm van:

1. ez a rövid incidens sokkal nagyobb hatással volt rám, mint az eddig látott összes olyan film, amiben véres balesetek, gyilkosságok vagy életveszélyes helyzetek játszódtak. 
2. Sofőrök, gyalogosok egyaránt: vigyázzatok az úton, főleg a gyalogos-átkelőhelyek környékén! És tessék már egy kicsit körültekintőbbnek lenni, attól hogy valaki nem személygépkocsival közlekedik még ugyanolyan résztvevője a közúti közlekedésnek, és igen, van olyan, kedves sofőrök, hogy a gyalogosnak van előnye!

U.i.: Aki ismeri a srácot, vagy tud róla valamit irányítsa hozzám, legyen szíves, ha esetleg szüksége lenne tanúra.  (A baleset 2009. nov. 5-én, reggel 08:05 körül, a Lafranconi buszmegállónál történt, a srác meg kicsit nagydarab, barnahajú, szemüveges, piros sportkabátot viselt akkor.)