Kuglóf

Életem első, önálló kuglófja gyerekkorom vasárnap délutánjait juttatta eszembe. Bárhol is voltunk aznap, délután négyre mindenképpen haza kellett érnünk. Uszodából, nagyapától, a Vágról, kirándulásból, különböző távolságokból – mert délután négykor az m1-en Disney-meséket adtak, és arról egyszerűen nem lehetett lemaradni. Egy hosszabb mese, egy rövid szinte-néma, és egy film – általában Zorro. (Valószínűleg ő volt a kedvencem, mert ő él legélénkébben az emlékezetemben.)

Nem tudom, hogy tényleg így volt-e, vagy már csak az idő és a romantikus emlékezetem szépíti meg azokat a vasárnap délutánokat.

Emlékszem ott ülünk – akkor még csak – mind a négyen a tv előtt. Sokszor még nedves hajjal a vági fürdés után. Nap szívta, kellemes fáradtan, és nem csak az utolsó filmre várva, hanem a kuglófra is ami a sütőben növögetett, és a mesék között ellenőriztük sül-e, készen van-e. Aztán pedig elégedetten, szinte még tűz forrón majszoljuk a kétszínű finomságot – sima piskóta és kakaós. A kakaós részt persze jobban szerettem, igyekeztem is a majszolás végére hagyni a legjobb falatokat. A tészta kívülről kicsit keményebb, szárazabb, mintha ropogós köpeny borítaná, kis porcukorral meghintve mint egy havas hegycsúcs. Szeletelésnél a kakaós rész, mint a tenger hullámzott. Kis ügyeskedéssel a két rész elvált egymástól, ami nekem igencsak kedvezett a kakaós rész tartogatása érdekében. A fehér tészta légies könnyedség; omlós-édes piskóta. A kakaós pedig markáns, határozott, karakteres, mint az éjszaka.

Hová tűntek ezek az ízek? Vissza lehet-e őket hozni? Vagy csak az életérzést legalább? A gyerekes vasárnap délutánokat, a meséket, a gondoskodást, a napszívta könnyed fáradtságot?

Junk

I ate soooo much junk these last couple days that's insane. I know I shouldn't and I know it's not good for me. I still do it. Why on earth am I not satisfied with bananas or apples or carrots or anything healthier than the chex mix or trubičky or cheetos? Why?
It's not because I'm stupid because I'm not stupid. At least not in the traditional sense, that I'm getting good grades and I'm fairly intelligent and curious about the world. Well, I'm definitely not a straight A and not a smartass. Is there an other sense of stupidity then? Well, I guess so. I don't have any other way to explain how I have eaten a bag of cheetos, a half bag of onion-flavored chexmix, some trubičky, ice cream, peanut butter block with chocolate, and a rice pudding this week. And I've been working out only three times. 
Where am I heading with all this, seemingly useless bitching about junk food and eating too much and getting obsessive with my weight again? Exactly there. To get you annoyed with it. Because it might not be junk food or the extra pounds you are gaining that upsets or obsesses you, there might be something else that you are complaining about like for ever, from the beginnings of the times and still not getting anywhere. And I'm just gonna tell you from my personal experience, and repeat it to myself until I learn the lesson, that it does not lead anywhere because it has no end, no meaning, no purpose. It just takes your energy, it makes you feel miserable, and draws your attention to a small little thing that is only a small speck of dust in the whole picture.
My weight defines me only if I let it to do so. And you can substitute any worries instead of "weight". And stop eating junk food!!!