Hajnali panasz

Tombol a vihar, dagad.
Nönek a karikák a szemem alatt.
Égszakadás,
földindulás.
Julicskának: álomlopás.

Születésnapo(m/d)ra

Teszkóban jártam, a boltba,

Ez a számla tanúskodik róla. 

Errol is te tehetsz Julka, 

Hisz (25x12)-9 hónapja voltál megfoganva.

Éljél nagyon soká, mondja Kinga,
Meg Andi is, a poharakat forgatva.

A tobbiek nevét nem sorolom,

a rímeket így is nehéz osszehoznom.

Ha ezt a verset egyszer abbahagyom,

Elolvashatod.

De hogy oszinte legyek,

Nem lesz belole nagy hasznod.

Kattan a gép, 

a furge ujjak fényképeznek.

Iszik a nép,

Itten mind téged éltetnek.

Éljél soká Juli,

Én is azt mondom,

És hangsúlyozom:

Éljél soká Juli. 

A tegnap esti születésnapkezdés mementójaként áll itt ez a vers Lívi tollából. 

Mindenkinek nagyon köszönöm a kívánságokat. Isten tartsa meg jószokástokat. 

Szomorú az én szívem...

...ránehezedik a bánat.
Betölti kicsiny zugait.
Régnemlátott emlékeket hoz vissza.
Elméláz bágyadtan a ötödik emeleti konyhaablakban.
Arra gondoltat amire esös idöben az ember leginkább szokott
és legjobban kíván.
A szomszéd fúrója bele-belefúr az én agyamba is.
Belerondít a dal ritmusába.

Jégcsap a szívem.
Az utólag felismert elszalasztott (csók)lehetöség, ha mégoly felelötlen is lett
volna
ha lett volna
röpke idöre felmelegíti.
De a tudat elörelátó lehetével újra elmúlasztja
a reményt is megfagyasztva.
S mind kevesebbé tesz.