Hajnali kettokor Adele-t hallgatva írok. Ekezetek nelkul mert szerintem megint kezd megorulni a gep. Ujra kene installalni. Nem artana talan magamat is.
Uj lehetosegek vegtelen halmazat latom magam elott es nagyon aprocskanak erzem magam. Valahogy ugy erzem segitsegre van szuksegem, csak epp azt nem tudom miben. Senki nem fogja kibogozni az eletem helyettem, se nem donti el az eldontendoket. Azt hiszem ezt nevezik eletvaltasnak. Amikor egy tervezett iranytol elterunk es uj lehetosegeket, iranyokat fedezunk fel. Raadasul nemhogy csak felfedezzuk hanem el is indulunk utanuk. Most valahol ott tartok, hogy el kene donteni hogy elindulok vagy meg varatok magamra. Bele akarok-e vagni vagy ragaszkodom az eltervezetthez. Vagyok-e eleg meresz, tehetseges es eros, hogy megalljam a helyem a kitaposatlan osvenyen. Akarom-e azt egyaltalan.
Regi dolgokat elengedni, ujakat befogani egyaltalan nem egyszeru. Tojasnak erzem magam. Csak akkor vagyok eheto, ha feltornek. Ahhoz pedig tores szuksegeltetik. Roppanas. Reccsenes. Fajdalom. (Bar nem hiszem hogy a tojas erez barmit is mikor feltorik.) De tojas nelkul semmit se er a szalonna. Vagy a piskota.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt mondhatod el TE mit gondolsz // Tuto môžeš povedať čo si myslíš TY // Here YOU can post what do YOU think: