Júliusi olvasmányok 1.

Ezeket olvastam. Időrendi sorrendben. Ebben a hónapban. Eddig.

S. Meyer: Twilight - Alkonyat

                 New Moon - Újhold

Egy kalap alá veszem a két könyvet, mert igazából mindkettő ugyanarról szól. A mindent elsöprő igaz szerelem diadalmaskodik és legyőz minden akadályt. A főszerepekben csodálatos lények, kicsit más szögből megvilágítva. Nem részletezem a sztorit, hiszen azt mindenki ismeri. Az első rész sokkal inkább megfogott. Először a filmet láttam, kíváncsi lettem vajon a könyv is ilyen szellemes-e. És igen. Sőt! A könyvben sokkal élvezhetőbb Meyer humora, leírja azokat a kis megjegyzéseket amit maga az olvasó gondol/hat/na. A második kötetben viszont veszít a varázsából, és kínkeservesen olvastam végig. A harmadikba már inkább bele se kezdtem.

L. Frank Baum: The Wonderful Wizard of Oz (Óz, a nagy varázsló)

Infantilisnak tűnhet, de ki merem jelenteni a második olvasat után, hogy igencsak megszerettem ezt a könyvecskét és kezdem kedvencemnek vallani. Életigazságok és tanulságok egy egyszerű gyermekregénybe ágyazva. Meseszerű, bohókás, de valójában nagyon igaz. A Madárijesztő, aki állítja magáról, hogy buta, hiszen nincs agya, mégis minden nap megtanul valami újat. A gyáva Oroszlán, aki mindig vállalja a veszélyes feladatokat. És kedvencem, a Bádogember, akinek nincs szíve mégis sokkal figyelmesebb és érzékenyebb, mint a többi szereplő. Melegen ajánlom mindenkinek.

H. Hesse: A varázsló gyermekkora

Varázslatos könyvecske. Zenei, mesés, dallamos képek, ragyogó hasonlatok. Ezt írtam fel mikor olvastam. Minden mesének van valami furcsasága és ebben a furcsaságban van elrejtve a mondanivalója.

"...a madár egyszerre csak tarka virággá változott, tolla levél, karma gyökér. A színözönben, tarka tánc közben növény lett csöndben." (Piktor átváltozásai) Triviálisnak tűnhet a líraisága, mégis érzékeny és kellemes. Kedvencem a Beszélgetés egy kályhával:

" - Mi, ipari termékek mind emlékművek vagyunk: egyetlen emberi erény vagy tulajdonság emlékművei, egy olyan tulajdonságé, mellyel a természetben ritkán találkozni, és teljesen kifejlődve kizárólag az embernél fordul elő.

- Mi ez a tulajdonság?

- A célszerűtlenség iránti érzék. "

Nem ajánlom egyszerre végigolvasni a könyvet. A történetek egymásutánisága unalmassá teheti. Minden nap egy-kettő szerintem éppen elég.

C.S. Lewis: Veľký rozvod (The Great Divorce, A nagy válás)

A cambridge-i professzor, az egyik legnagyobb keresztény gondolkodó és író filozofálgatása a menny és pokol létezéséről, összefüggéséről, az emberi esendőségről, makacsságról, tanácstalanságról. Az egész életünk mit sem ér, ha nincs bennünk szeretet és nem juthatunk el az örök életre, ha nem hagyunk fel mindennel. Csak akkor nyerjük el a megváltást, ha teljesen, bármilyen fájdalmak árán is, de lemondunk földi létünkről, lényünkről és az egyetlen igaz és jóságos Istenre ízzuk életünket-halálunkat. Felmerül két igazán alapvető kérdés: hiszünk-e a halál utáni létben? Hiszünk-e valamely felettünk álló Valakiben?

N. Hornby: How To Be Good (Hogyan legyünk jók (?))

Szórakoztató, könnyed kikapcsolódás, de mégsem semmitmondó. Hornby itt is, mint az About a Boy - ban (Egy fiúról) feltesz egy erkölcsi kérdést és vezetgeti az olvasót, hogy megszemlélje azt minden oldalról. A döntést viszont az olvasóra bízza. Ebben az esetben Katie Carr doktornőről van szó, aki egy nem éppen működő házasságban él két gyerkőccel. Megcsalja a férjét, de nem tudja elhagyni. A férfi pedig egy csodálatos gyógyulás következtében a lelkét is gyógyultnak érzi. Magára vállalja Katie hűtlenségét is, hiszen nem csalta volna meg, ha ő jobban szereti. Vajon ki a jó, jobb? A doktornő, aki segíteni akar a pácienseken és anyaként igyekszik összetartani a családot vagy a hirtelen világmegváltó terveket ápolgató férj, aki törődik a hajléktalanokkal, éhezőkkel, de nem veszi észre mennyire szenved a családja?

És most épp Salman Rushdiet olvasok. A mór utolsó sóhaja. De arról majd legközelebb.