Írtam már korábban a muszájról, az elhagyatottságról, a szomorúságról. Mindez most igencsak kezd dühbe és cinizmusba fordulni. Sokszor inkább némán mint megjegyzésekben. Mint például ma az ünnepi ebédnél, ami ünneplés helyett az én cinizmusom és haragom demonstrálásába fordult.
Anyukám névnapja van ma. Én akartam az ebédet főzni, teljesen egyedül, hogy anyukámnak még csak a lábát se kelljen betennie a konyhába. Kedvében akartam járni, örömet szerezni neki, meg egy kis nyugalmat. A főfogás: fűszeres-vajas sült csirke, sült burgonya, párolt rizs, kétféle zöldségsaláta, meggyes-csokis kistorta. Annyira szerettem volna, hogy minden finomra sikerüljön és időben az asztalra kerüljön. De mégse. A csirkét nem tudtam elvágni, a tésztát ügyetlenül kevertem ki és a süti miatt ki kellett vennem a sütőből a félig kész húst (a fehérjehabos tésztát azonnal kell sütni, különben a hab összeesik, lapos marad és megég). Hús ki, süti be, süti ki, hús be. Csak fél órát késtem a megszokott ebédidőnköz képest. De mikor kivittem a húst, egyöntetűen mindenki azt mondta, ez még nem jó. Mi nem jó??? Meg se kóstoltátok! A krumpli puha volt, a húsnak pedig szép barnás árnyalata, finom puha. Hideg kéz markolta meg a szívem. Ismeritek azt a dacos viselkedést mikor nem szól senki egy rossz szót sem, de a feszültség ott van a levegőben, ott van ahogy megfogod a kanalat, ahogy megsózod a levest, ahogy felállsz a salátáért...Ez nem csak az ebéd volt hanem én magam. Igyekeztem, készültem rá. A nyáron az egyetlen hasznos dolog, amiben örömöm lelem a főzés. Egyedül mikor a konyhában sürgök-forgok érzem magam fontosnak, kreatívnak, hasznosnak, nem gondolok másra, és az egészet annak reményében teszem, hogy mindenki megnyalja a tíz ujját, hogy valami jót csinálok. Szánalmas? Hát igen, lehet. De most csak ez van. És most haragszom. Haragszom az államvizsgákra, ami miatt nem mentem vissza Amerikába. Az amerikai filmekre, mert hepiend a vége. Haragszom a családra, hogy nem ették meg elsőre a főztöm. Haragszom a barátaimra, akik nincsenek itt velem. Haragszom a szomszédokra, akik minden reggel a káromkodásaikkal keltenek. Haragszom a húgomra, mert van barátja. A másikra is, mert holnap táborba megy és én itthon maradok. Haragszom apukámra, mert mindig csak dolgozik és nem tudok vele soha semmiről beszélgetni. Haragszom anyukámra, aki nem elég nekem. De főleg magamra haragszom, mert haragszom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt mondhatod el TE mit gondolsz // Tuto môžeš povedať čo si myslíš TY // Here YOU can post what do YOU think: