utazás a ló badzset imprófeszkóra

Úgy gondolom az elején illendő kezdeni a dolgokat, hát akkor kezdem ott hogyan jött a blogírás ötlete.

 

Pestre utaztam éppen, a Farsangi Rögtönzések imprófeszkóra. Kata Újvárban csatlakozott hozzám. Ö adta az utolsó lökést az itt megjelenő szösszenetek publikálásához amikoris beavattam aznapi, hajnali kalandomba.

Pozsonyban szálltam fel a vonatra, a Prágából induló eurocicire, ami 5.53kor indul fővárosunkból. Be is állítottam előző este az ébresztőt a mobilon 4.30ra, hogy elérjem a koleszoktól induló 5.20as buszt. Mindent szépen előkészítettem a korai induláshoz. Megcsináltam az útravaló szendvicseket, kikészítettem ruhácskáimat is, hogy minél kevesebbet keljen matatnom és lehetőleg ne keltsem fel a szobatársam. Le is feküdtem még viszonylag időben. Csak nem tudtam elaludni. Egyszerűen nem ment. Hajnali 3ig forgolódtam, zuhanyoztam, olvastam, imádkoztam, báránykákat számoltam, az óra számlapját bámultam... Majd végre elaludtam. 4.30kor természetesen alig hallottam meg az ébresztőt. Távoli hangnak tűnt és mikor eljutott álmos agyacskámig mit is jelez az elektromos kakaskukorékolás egyszerűen lenyomtam az END gombot és meggyőzve magam arról, hogy mivel már úgyis zuhanyoztam alhatok még 10 percet, aludtam még 50et. Igen. Pontosan 5.20kor ébredtem fel újra. Pontosan akkor, mikor az autóbusz kikanyarodott a megállóból. Első természetesen a kétségbesés volt. Második pedig az őrült-kapkodós pánik. Ekkor esett le, hogy szombat lévén nem 10, hanem 20 percenként közlekednek a buszok. És ha jól számolsz, rájösz mért estem pánikba. (Megj.: Kiérni a koleszról a vonatállomásra átlag 18 percbe telik.) Harmadiknak pedig felcsillant a remény! Kaptam a telefonomhoz és azonnal hívtam egy taxit. Vagyis hívtam volna, ha nem egy komáromi társaság számát tárcsázom elsőnek. Így ez is csak másodszori nekifutásra sikerült, mint ahogy az elalvás és az ébredés. 10 perc alatt elkészültem, rohantam le a negyedikről, le a dombról és már láttam is egy autót...amin nem volt világitó taxijel L Viszont szinte ugyanabban a pillanatban a kanyarban feltűnt egy elég nagy sebességgel közeledő fekete bömhöm jármű az áhitott sárga-fekete jelzéssel a tetején. Betért elém, beugrottam és kétségbeesetten, de határozottan utasítottam, hogy mentsen meg és villámgyorsan vigyen ki az állomásra. (Tisztára mint a filmekben!) A fickó 120al veretett végig a városon. Közben megjegyezte, tudom-e hogy ezért elég kemény büntetést kaphatunk. Áthajtott a piroson, sávot váltott duplacsíkon, telefonált vezetés közben és még velem is cseverészett. Közben nekem is csörgött a telefonom, és a rövid, de velős beszélgetésből kiderült, hogy nem abban a taxiban ülök amelyikben kéne...Kerek 7 perc autósüldözős-fíling után megérkeztünk a célba. A sofőr még kedvesen nyugtatgatott is, hogy van időm nemcsak jegyet venni, de akár kávét is, sőt még rá is gyújthatnék. A delírium és a szívbaj határán álltam mikor kiszálltam a taxiból. Nem csak 1 gonddal, de 21 euróval (!) is kevesebbel...

Nem bírtam magamhoz térni míg el nem meséltem mindent Katának töviről hegyire. Ekkor mondta: - Ezt meg kell írnod!