Pénteken kötelezö tanári gyakorlatomat töltve belekóstolhattam  kicsikét a tanárlétbe. Izgultam, nagyon. Készültem, sokat. És egész  komolyan elfáradtam a kóstolásban...
Mindössze két órát  tanítottam, de azt elejétöl a végéig. Mindkettöt a gimiben.  Bizonyítványosztás elött. Nem volt egyszerü, nadehát ezt tudtam elöre.  Raádásul a negyedikben elsö órán voltam bent, de legalább izgalmas  témával kezdtük a napot és megismertettem velük a kortárs magyar  irodalom gyöngyszemeiböl párat - Varró Danit, Parti Nagyot, meg   Cserna-Szabó Andrást. Egész jól fogadták a szokatlan szövegeket és még  néhány kérdésre is válaszolni méltóztattak. Az elsö gimiben a zseni  Shakespear-rel foglalkoztunk meg a reneszánsz drámával. Itt meglepö  módon lassan fogott az emberkék agya, viszont az igazgató elégedetten  mosolyogva ücsörgött az utolsó padban :) A nap végére teljesen  kimerültem, bár ehhez hozzátett az is, hogy elözö éjjel mindössze négy  órát aludtam és hajnali 5.40kor már a vonaton ültem. De kellemes  fáradtság volt ez.
Lefelé menet a lépcsön, 10 másodperccel  azelött, hogy beléptem volna az osztályokba úgy dübörgött a pici szivem,  mintha ki akart volna szakadni. De amint az osztály elé álltam és rám  szegezödött minden tekintet már nem is hallottam a zakatolást. Úgy  tünt, ez a világ legtermészetesebb dolga, hogy ott állok a katedrán. Jól  éreztem magam a tanár szerepében. Azt hiszem, mindkét esetben sikerült  olyan órát tartanom, amit diákként szivesen végigültem volna. Persze van  még egy csomó csiszolgatni való - például, hogy ne szteppeljek annyit  izgatottságomban. Meg is lepödtem. Nem igazán hajlok a hivatásos  tanárság felé. Továbbra is minden nap iskolába menni, azután hogy már 16  éve ezt csinálom...Háát... Meg alacsony fizetés, a diákok  szemtelen-neveletlen új generációja, sok papírmunka, sok teendö, semmi  hála. De a két tanított óra után azért még gondolkodom ezen. :)
 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt mondhatod el TE mit gondolsz // Tuto môžeš povedať čo si myslíš TY // Here YOU can post what do YOU think: