Lelkesedés és hit

A múlt hétvégén diplomáztak le az évfolyamtársaim az amerikai egyetemről. Majd 4 évvel ezelőtt csoporttársak voltunk latin, és történelem órákon, reggelente együtt húztuk az evezőt, ősszel sátoroztunk, tavasszal Nicaraguában dolgoztunk. Most meg talárban pózolnak, boldogan mosolyognak a kamerába, a volt lakótársam beszédet mond a diplomaosztón, rengeteg gratuláció a kommentekben. Mindebből mérhetetlen lelkesedés árad.

Lelkesedés és hit.

Az elvégzett munka, az elért egyetemi eredmények hozta lelkesedés. Az energia amit a sikerek adnak, és a jövőbe vetett hit sugárzik minden képről, minden kommentből. Annak reménye, hogy a való életben is legalább ilyen nagy dolgokat sikerül majd elérniük, mint az egyetem falain belül és a nemzeti-nemzetközi versenyeken, diákkonferenciákon, kiolthatatlannak tűnik. Bízom benne, hogy így is van.

És közben meg irigykedem.

Hogy bennem nincs lelkesedés. Nem ég bennem a frissen végzett diákok idealizmusa, tenni akarása, felhőtlen és pimasz nyelvet-öltök-a-világra hangulata. Elfogyott a lelkesedés, és elveszett a hit. A lelkesedés az új dolgokért, az új lehetőségekért, az új állásért, az új emberekért. És a hit, hogy bármire képes vagyok, bármit megtehetek, amit a fejembe veszek és amiért keményen megdolgozom. És mi van helyettük?

Mindennapi munka? Kétely?

Mi hozza vissza őket?

Bolygó lélek?

Mallorcán, valahol Sóller és Lluc között

Furcsa dolog ez.

Nem honvágy, hiszen itthon vagyok. Mégis szomorú-nyughatatlan ez az érzés bennem. Mikor fényesen süt a reggeli nap. Mikor friss levegő árad szét a pórusaimban, hűvösen, ébresztőn. Mikor azt képzelem, a tenger sós levegőjét érzem egy-egy utcasarkon a Dunához közel. Élesen és tisztán látom a valenciai utcasarkat, amelyre kilátásom nyílt a hideg albérletből. Fényesen izzik bennem a délutáni napsütésben csillogó tenger. Számban még a friss hal, olivák, sajtok íze, a ropogós pan és bocadillók illata. A tejeskávé és az ensaimada a ködben burkolózó hegy lábánál, a kolostor kapujában, Isten tenyerén. Az első ebéd amit egyedül fogyasztottam, Valencia kellős közepén, árnyékos teraszon. Mohón faltam a tojásos-tonhalas-olivás bocadillót és hozzá sört ittam. Büszkén és vidáman vállaltam egyedüllétem. Emlékszem az utcai kóborlásokra, az ágy melegébe burkolózásokra. Emlékszem arra is, de talán nem is Spanyolország hozadéka volt ez, vagy talán már sokkal korábbi felfedezésem ez, de megértettem, hogy a pillanatok soha vissza nem hozhatók. Minden csak egyszer történik meg velünk, velem. Azt a kagylót a tengerparton csak egy lehetőségem van felvenni. Ha egyszer elhagytam, már soha nem találom meg újra. Elmossa a tenger, elkerüli a pillantásom, felveszi valaki más, a homokba tapossák és eltűnik, visszakerül a tengerbe és talán Görögország partjain kerül újra felszínre.

Ez lenne a sorsom? Nyughatatlan léleknek lenni? Folyton elvágyni, folyton úton lenni? Gyomorszorongató érzéssel élvezni az őszi napsütést elmerengve azon mi lett volna ha... ? 

Fresh and new, ready to go!

Kedves mindenki! / Dear all,

Elkezdtem egy új blogot írni / I started to write a new blog
arról, hogy hogyan is készülök a nagy utazásra. / about how I'm preparing for my big trip.
Mert októbertöl megint külföldön leszek, / Because from October I'll be abroad again,
egész pontosan Spanyolországban / more specifically I'll be in Spain.

Megkaptam a Comenius tanárasszisztensi "ösztöndíjat", egyelöre fél évre / I was awarded the Comenius Assistantship "scholarship" for 6 months so far.

További részletek, infók ezzel kapcsolatban itt: / More details and info about this stuff here:
Comenius in Spain

Núúú joork konkrit dzsangl ver drímsz ar mejd ov

You all know very well this song, and me too. I've been trapped in it and was listening it for a long time continuously. I was dreaming about to get to New York and was expecting those "streets to make me feel brand new and those lights to inspire me."  I was totally hard-headed when it came to the Big Apple and I would do anything to get there at least for the weekend. I've been to the States for too long not to see this legen...wait for it...dary city. Than it happened.My parents decided to help me out financially as a big pre-birthday present and before I flew home I went up there to look around.

Well... I don't know what to think about New York. I was so excited and when I got there I realized it's just an other big city. I'm still trying to figure out what is it there that makes me awe... and it's hard. Maybe it's just because I stayed too short or that I couldn't wait to come home. Try to figure out yourselves.
P.S. click on the pics to make them bigger :)