Every day or once in a life?

The things you do every day are the most important and they should make you happy. If not, why are you doing them every day?

The things you do once in a timespan are special for a reason. And they make you happy too, unless they would not be special. It not, why do you keep doing them even occasionally?

And anything inbetween makes you miserable. Then why keep on doing them?

What makes you happy?
What makes you special?
What makes you miserable?

Lelkesedés és hit

A múlt hétvégén diplomáztak le az évfolyamtársaim az amerikai egyetemről. Majd 4 évvel ezelőtt csoporttársak voltunk latin, és történelem órákon, reggelente együtt húztuk az evezőt, ősszel sátoroztunk, tavasszal Nicaraguában dolgoztunk. Most meg talárban pózolnak, boldogan mosolyognak a kamerába, a volt lakótársam beszédet mond a diplomaosztón, rengeteg gratuláció a kommentekben. Mindebből mérhetetlen lelkesedés árad.

Lelkesedés és hit.

Az elvégzett munka, az elért egyetemi eredmények hozta lelkesedés. Az energia amit a sikerek adnak, és a jövőbe vetett hit sugárzik minden képről, minden kommentből. Annak reménye, hogy a való életben is legalább ilyen nagy dolgokat sikerül majd elérniük, mint az egyetem falain belül és a nemzeti-nemzetközi versenyeken, diákkonferenciákon, kiolthatatlannak tűnik. Bízom benne, hogy így is van.

És közben meg irigykedem.

Hogy bennem nincs lelkesedés. Nem ég bennem a frissen végzett diákok idealizmusa, tenni akarása, felhőtlen és pimasz nyelvet-öltök-a-világra hangulata. Elfogyott a lelkesedés, és elveszett a hit. A lelkesedés az új dolgokért, az új lehetőségekért, az új állásért, az új emberekért. És a hit, hogy bármire képes vagyok, bármit megtehetek, amit a fejembe veszek és amiért keményen megdolgozom. És mi van helyettük?

Mindennapi munka? Kétely?

Mi hozza vissza őket?

Bolygó lélek?

Mallorcán, valahol Sóller és Lluc között

Furcsa dolog ez.

Nem honvágy, hiszen itthon vagyok. Mégis szomorú-nyughatatlan ez az érzés bennem. Mikor fényesen süt a reggeli nap. Mikor friss levegő árad szét a pórusaimban, hűvösen, ébresztőn. Mikor azt képzelem, a tenger sós levegőjét érzem egy-egy utcasarkon a Dunához közel. Élesen és tisztán látom a valenciai utcasarkat, amelyre kilátásom nyílt a hideg albérletből. Fényesen izzik bennem a délutáni napsütésben csillogó tenger. Számban még a friss hal, olivák, sajtok íze, a ropogós pan és bocadillók illata. A tejeskávé és az ensaimada a ködben burkolózó hegy lábánál, a kolostor kapujában, Isten tenyerén. Az első ebéd amit egyedül fogyasztottam, Valencia kellős közepén, árnyékos teraszon. Mohón faltam a tojásos-tonhalas-olivás bocadillót és hozzá sört ittam. Büszkén és vidáman vállaltam egyedüllétem. Emlékszem az utcai kóborlásokra, az ágy melegébe burkolózásokra. Emlékszem arra is, de talán nem is Spanyolország hozadéka volt ez, vagy talán már sokkal korábbi felfedezésem ez, de megértettem, hogy a pillanatok soha vissza nem hozhatók. Minden csak egyszer történik meg velünk, velem. Azt a kagylót a tengerparton csak egy lehetőségem van felvenni. Ha egyszer elhagytam, már soha nem találom meg újra. Elmossa a tenger, elkerüli a pillantásom, felveszi valaki más, a homokba tapossák és eltűnik, visszakerül a tengerbe és talán Görögország partjain kerül újra felszínre.

Ez lenne a sorsom? Nyughatatlan léleknek lenni? Folyton elvágyni, folyton úton lenni? Gyomorszorongató érzéssel élvezni az őszi napsütést elmerengve azon mi lett volna ha... ? 

Az ovátlanítás nagy kérdése 2. - Már nem kérdés

Na kérem. Eldölt. UP megjegyzése az elözö ovátlanítós bekezdéshez volt az utolsó csepp a pohárban.

A múlt csütörtökön elbicikliztem a vágsellyei anyakönyvvezetöhöz, aki szerencsére még nem volt szabadságon, és 7 perc alatt elintéztük a dolgot. Leperkáltam 2 ojrót, megadtam a telszámom és ma már hívott, hogy készen van az új anyakönyvi kivonatom amiben már csak Gaál a vezetéknevem.

Bár mindenki írta és mondta, hogy nem lesz macerás a dolog, és egy nap alatt el lehet intézni, azért nem úgy van az. Mertugye a személyit, útlevelet, jogosítványt addig nem intézhetem amíg nincs kezemben az anyakönyvi kivonat (ez csak most pénteken lesz mert Pozsonyban vagyok). A bankba, biztosítóhoz pedig addig nem mehetek míg nincs meg a személyim... Kíváncsi vagyok mit mondanak majd a rendörségen. És a legutóbbi bankos incidensnél 10 napot vártam egy levélre. Ja, hát és arról még nem is beszélve, hogy most a Comenius-os hivatalos papírokat is át fog kelleni íratni. Az egyetemi ügyintézésre gondolni sem merek - mi mindenen kell majd keresztülmenni, hogy a leendö és remélt diplomámon Gaálként szerepeljek?!

Szóval a várakozási idöt nem számolva, igen el lehet intézni egy nap alatt is a dolgokat. Így viszont... Majd még tudósítok.

A lényeg, hogy mostantól Gaál Julianna vagyok, esetleg Julianna Gaál. És nem vártan örülök neki, hogy ezt eldöntöttem és megléptem.

Midön a hetedik parancs megszegetik

Péntek este, egy kávézóban ülve
egy kedvesnek tán nem mondható ember
elemelte minden pénzem.

Késön vettem észre,
az embernek akkor már hült helye.

Pánikba estem,
hülyének hittem
magam.

De nem. Nem tettem ki otthon a pénzt.
Se nem hagytam az üzletben.
Nem értettem.

Ilyen az, mikor kirabolják az embert.
Észrevétlenül,
alattomosan,
a legjobb pillanatban.

Oda lett a lúdtalpbetét,
és a konyhapénz,
a Kingával elköltött bor,
a megbecsülés és a nyugalom.

De föleg
a biztonságom.

Az ovátlanítás nagy kérdése

Hja.
E hónapban lejár az "občánskym". És mindenddig azt mondogattam, hogy majd most ovátlanítok, mert nem volt kedvem az adminisztratív, minden-igazolványt-le-kell-cserélni macerához. Jó kifogás volt ehhez az is, hogy az útlevelemben ott virítottak az amerikai vízumok, mert azt tényleg nagyon-nagy és kellemetlen macera lett volna újra kérvényezni három betücske miatt. Most már azok is lejártak.
Namármost.
Azon vagyok, hogy megfejtsem a három betücske jelentöségét vagy jelentéktelenségét.
Miért is akarnék én ovátlanítani? Hát mert ugye magyar vagyok, és bár szlovák az állampolgárságom, mégiscsak magyar a nemzetiségem. És ahhoz hozzátartozik a megfelelö forma is - tehát az, hogy nincs ott az a bizonyos -ová. Így igencsak egyértelmüvé válik a nemzetiségi hovatartozásom szinte mindenkinek aki a nevemmel kapcsolatba kerül majd. És jól is van az úgy.
Ugyanakkor nem tagadhatom le, söt! semmiképp sem akarnám megtagadni azt, hogy én márpedig szlovákiai magyar vagyok. Nem tudok teljesen, söt! sokszor inkább csak kevéssé azonosulni a magyarországi magyarsággal. Alapvetö, lényegi voltomban határoz meg az, hogy kisebbségi közösséghez tartozom. És igen, ehhez az is hozzátartozik, hogy születésemkor az anyakönyvi kivonatomba odabiggyesztik azt az -ovát.

Patthelyzet.
Na most akkor mi legyen?

Szomorú az én szívem...

...ránehezedik a bánat.
Betölti kicsiny zugait.
Régnemlátott emlékeket hoz vissza.
Elméláz bágyadtan a ötödik emeleti konyhaablakban.
Arra gondoltat amire esös idöben az ember leginkább szokott
és legjobban kíván.
A szomszéd fúrója bele-belefúr az én agyamba is.
Belerondít a dal ritmusába.

Jégcsap a szívem.
Az utólag felismert elszalasztott (csók)lehetöség, ha mégoly felelötlen is lett
volna
ha lett volna
röpke idöre felmelegíti.
De a tudat elörelátó lehetével újra elmúlasztja
a reményt is megfagyasztva.
S mind kevesebbé tesz.

LENT

To give up something you appreciate. Something you find useful, but also keeps you from God, from others, from doing and using your time the best way possible.

Lent is a special time of the year when we are called to do so. To realize how small we are, how foolish sometimes. Blind and weak. Also to realize how mercyful God is. How boundless His love is.

My foolishness lies in the attachment to this material world. Though I, and everything I possess, is only dust and shall (re)turn into dust one day. Nothing. Nothing at all compared to Love.

Man is a giddy thing

Man is really every kind of beast.
We are just so wonderful. So difficult to figure out sometimes. So interesting when getting to know each other.

I guess it really sounds like an annoying, overused cliché. And so what? It's still true.

Most of the time I'm amazed over the creativity and ingenuity of God. He must have had the greatest fun ever when creating us.

Just wanted to let you know that you too are awesome, and created as the best of all kinds. Remember this and keep in mind when it comes to the worst.

Becherovka 2.0

Ma nagyon dühös voltam. Mindenre és mindenkire. És most azt helyett hogy a szakdolgozatomat pötyögném itt pötyögök a blogon hogy meg tudjak nyugodni mert annyira ideges vagyok hogy még a vesszoket és az ékezeteket is lehagyom pedig máskor azért elég igényes vagyok. De most nem mert csak annyit szeretnék hogy kiírjam magamból a bizonytalanság okozta feszultséget és kikuldjem a cybertérbe és reménykedjem hogy ezzel a terápiás módszerrel el tudom magamban intézni az ugyeket.

Szóval a mai nap megállapításai:
1. minden férfi gyáva
2. ha nem eszem reggelit nagyon mérges leszek és ok nélkul is dúlok-fúlok, kérlek ilyenkor keruljetek mert még ocsmány szavak is elhagyhatják a számat
3. ma volt az utolsó nap hogy nadrág alá harisnyát vettem mert UTÁLOM és nem vagyok hajlandó tobbet ezt a kombinációt viselni
4. mától szoknyában járok
5. nem csinált nekem senki ebédet
6. még mindig nem tudom hol leszek a kovetkezo hétvégén
7. senki nem gondoskodik rólam
8. megint gimnazistának éreztem magam
9. nagyon rossz felnott fejjel ujra gimnazistának érezni magam
10. nem vagyok elég rugalmas
11. a budos francba is!!!! igazán szeretnék már a diplomamunkával foglalkozni
12. nem tudok csak a jelenben élni, folyamatosan aggódom a jovo miatt
13. a szobatársam képes kinyitni az ablakot és szelloztetni amikor mindkettoknek vizes a haja.
14. az élet minden szar ellenére is szép.

No need for a scientist...

http://www.youtube.com/watch?v=1oGdH5B_HEI&feature=relate

... to tell me I was mistaken in many ways. That I've been imagining a lot of things again. To realize I am just a poor human changin' constantly...
... to tell it's not easy at all.
... to tell that the only Being you could trust is not a human.

írásjelek tetszés szerint

nem

kellek

neki

Becherovka

We've been very "grrrr-uuuhhhh-aaaahh-ddduuuuuuh" today. Both of us. We just simply couldn't find our way to express, to capture, to connect, to be in harmony with ourselves. Struggling. Frustrated. Keen on getting over this fuss. Went to mass, and the situation seemed under control for a little while.
Then. While drinking our tea we stated:
- We should get drunk. Just a little. Would help.
- Let's get a bottle.
- Fine.
On the bus, on our way home I lost the track again. Couldn't focus. Could not tell anything. At least anything normal or different. (God gracious, how pathetic I am.)
Changed buses, get off at the supermarket. Stated I don't really have money now. Problem solved and now I have debt.
Then. We got home and had a sandwich. (With ham and cheese. I don't even remember the time I last had ham on my sandwich.) Finally, and the first time ever since we have them, took the tiny glasses and poured ourselves a drink.
- Cheers! To us.
We Drank.
Then. Laughed and made coffee.
Then. I don't even know how, even when I saw it with my own two eyes, there was coffee and tonic all over the kitchen.
We laughed.
- At least we had the adventure of it. This is how home alcoholism begins.
We laughed while cleaning up the mess.
But still felt pathetic.

A legnagyobb kitolás

Ha karácsonyra bedagad a bölcsességfogad és csak a pépes állagú ételek mennek le fájdalom nélkül.

P.S. Ezt fokozhatja még a láz, köhögés, nátha.
P.S.2. Még ezt is lehet fokozni... :(

Dagadék

Igen, én vagyok a dagadék. De nem, nem úgy... Most a változatosság kedvéért az arcom, pontosabban az állkapcsom jobb oldala nagyobb mint kéne. Idötlen idök óta nö ott a harmadik bölcsességfogam. Az elözö kettövel nem volt semmi gond, ez meg most itt csinálja a cirkuszt: fáj, az ínyem érzékeny, felhólyagzott belülröl és megdagadt kívülröl. Milyen jó, hogy az ünnepek elött, és péntek délután van, egy fogorvos nélküli kis faluban.

Emellett meg még természetesen, szinte mint minden hosszabb (2napnál több) otthoni tartózkodásom alkalmával beteg is vagyok. Göthös lettem 2 nap alatt, folyik az orrom és tüsszögök. Lázam még nincs, de így is naphosszat alszom. Ennyit a csokis kalács sütéséröl, meg a körtés batyuról, mézeskalács díszítésre nem is merek gondolni. 

Lehethogy tényleg anyukámnak van igaza, miszerint: "megint nem aludtad ki magad soha, és most gyün ki rajtad minden nyavalya, meg stressz." 

Lehethogy tényleg van ebben valami. Most megengedhetem a sokáig alvást, a nyugodt alvást mindenféle más lakók nélkül, a finom reggeliket fahéjas kaláccsal meg vajas kiflivel. Most megengedhetem a délutáni filmézést a húgokkal, a naphosszati olvasást és mégis. Mégis a legnyugodtabb idöszakában az évnek, a finomságok napjaiban, az áldott idöben leszek beteg és tüsszögök bele a gyertyák fényes csendességébe, és alszom át az együttlevések pillanatait. 

Vasárnap

Délelötti séta és misekeresés: vasárnapi hangulat
Az ebéd elkészítése Helkával: biztonság
Tonhalas-tojásos-bazsalikomos cukkini hagymás krumplival: fenséges ebéd
Délutáni szundi: vigasság a lakótársaknak, hogy megint volt miért cikizni
Meglepetésekkel teli csokis puding titkos hozzávalóval: elégedettség és közös falánkodás a lakókkal
Készülés a konferenciára míg a többiek is dolgoznak: kínlódás és lufi a pocakban a sok üléstöl
Elmaradt strandolás: nyüglödés, többiek idegesítése
20 perces futás Juroval: agytisztulás, pocakbeli lufi leeresztése, agyonizzadás, endorfinörület
Együttrezdülés Hózival: tökéletes befejezése a napnak. 

Tojas

Hajnali kettokor Adele-t hallgatva írok. Ekezetek nelkul mert szerintem megint kezd megorulni a gep. Ujra kene installalni. Nem artana talan magamat is.


Uj lehetosegek vegtelen halmazat latom magam elott es nagyon aprocskanak erzem magam. Valahogy ugy erzem segitsegre van szuksegem, csak epp azt nem tudom miben. Senki nem fogja kibogozni az eletem helyettem, se nem donti el az eldontendoket. Azt hiszem ezt nevezik eletvaltasnak. Amikor egy tervezett iranytol elterunk es uj lehetosegeket, iranyokat fedezunk fel. Raadasul nemhogy csak felfedezzuk hanem el is indulunk utanuk. Most valahol ott tartok, hogy el kene donteni hogy elindulok vagy meg varatok magamra. Bele akarok-e vagni vagy ragaszkodom az eltervezetthez. Vagyok-e eleg meresz, tehetseges es eros, hogy megalljam a helyem a kitaposatlan osvenyen. Akarom-e azt egyaltalan.

Regi dolgokat elengedni, ujakat befogani egyaltalan nem egyszeru. Tojasnak erzem magam. Csak akkor vagyok eheto, ha feltornek. Ahhoz pedig tores szuksegeltetik. Roppanas. Reccsenes. Fajdalom. (Bar nem hiszem hogy a tojas erez barmit is mikor feltorik.) De tojas nelkul semmit se er a szalonna. Vagy a piskota.

Paralen Home

Költözési lázban égek már napok óta, vagyis egész pontosan hétfö este volt a diagnózis megállapításának ideje. Akkor írtuk alá a szerzödést és futottuk a jövendö lakótársakkal az elsö kört a kék-sárga cégérü lakberendezési nagykerben. Azóta azzal telt a hetem, hogy nagy fokozaton kattogott az agyam mit hogyan tudunk majd elszállítani, mit viszek és mi az ami marad. Merthogy most már az van, hogy úgy igazán elköltözöm.

"Igazán", mert most elöször jönnek velem a könyveim is. És nem csak az iskolai tankönyvek meg a szótárak, hanem a szépirodalom is. Meg a komód. Az elsö igazán saját bútordarabom a piros székkel egyetemben.Meg egy igazi ágyat. Nem fotöj, se nem szétnyitható-fújható izé, meg nem tábori, hanem majdnem ugyanolyan mint amiben már 16 éve alszom otthon. Na jó, azért még folyamatban van a dolog, mert ma még itthon alszom, kicsi falumban a kicsi házikónkban a kicsi szobácskámban, mert a lakás még üres és egyenlöre katasztrófa súlytotta terület, de a cuccaim nagy része már ott áll dobozokban, zsákokban a lakásban.

Nagy dolog ez? Tizedik éve költözöm és talán nem érzem a súlyát a dolognak? Vagy talán túlságosan is? Azt remélem, hogy végre nem kell hazahordanom a mosást. És nem kell a szobában keresztül-kasul húzódó szárítóköteleket kerülgetnem (pedig én alacsony vagyok!) Hogy nem kell sakkoznom a ruhákkal meg a cipökkel, hanem csak beállok a szekrény elé és azt veszem fel amihez éppen hangulatom van. Hogy nem kell négyszer végigmennem a hosszú koleszos folyosón egy lecsó elkészítésekor. Hogy süthetünk is; rendesen, sütit meg tepsis husit. Hogy nem kell ismerösökhöz bekéredzkedni egy éjszakára, és egész nap hordozni magammal a váltás ruhát. Hogy reggelente egy rendes konyhaasztalnál ihatom meg a kávém és nem kell a számítógépet tologatnom meg a jegyzeteket mentenem egy esetleges baleset miatt. Hogy nem kell minden nap legalább kétszer a 31/39-es buszokon préselödnöm. És még sorolhatnám.
De föleg azt várom, hogy nagy és maradandó változásokat hoz/okoz.

Betegség - gyengeség?

Na vajon ki szeret betegnek lenni?
Nincs benne semmi jó azon kívül, hogy ágyba kapom a teát, azt is csak az elsö két napban.
Nagyon nehezemre esik bevallanom, még magamnak is, hogy beteg vagyok. Ez van. És a beteg ember az nem jár munkába. Sem bulizni. Se nem utazgat. Hanem otthon ül / fekszik és gyógyul.
Valószínüleg azért, mert a betegséget egyben a gyengeség jelének is tartom.
És ki szereti, ha mások látják gyengeségeit?
Szégyenérzet ide vagy oda, elöször meg kell gyógyulnom. Mégse mehetek gyerekek közé köhögéssel.

6 jótanács hogyan betegedjünk bele a munkába

1. Indulj neki eleve fáradtan és kimerülten. (Legjobb ha elözö héten sokat utazol, börig ázol egy városnézésen, aztán börig ázol lakáskeresés közben is, és persze ne aludj túl sokat. Az is jót tesz, ha kicsit parázol az új munkahely miatt.)

2. Dolgozz szociális esetekkel, és mentálisan sérült gyerekekkel. Segít, ha mély empátiát érzel.

3. Alaposan készülj fel a foglalkozásokra. Tutira bejön, ha másra nem is marad idöd csak az alapvetö higéniai igények kielégítésére és evésre. Ezen kívül mindent idöt fordíts agyalásra, söt! Lehetöleg evés közben is csak a gyerekek járjanak a fejedben. 

4. Amikor dolgozol csak a munkával foglalkozz! Koncentrálj és minden mozdulatot rögzíts!

5. Alapvetö és elengedhetetlen feltétele a kiadós betegségnek az ALVÁSHIÁNY. Kelj korán a vonatra, és feküdj le késön az elökészületek miatt.

6. A 40-fokos lázhoz hozzásegít ha a munkán kívül még elég sok más is történik az életedben - pl. lakáskeresés - találás - egyezkedés, osztálytalálkozó szervezése, kavarodások a magánszférában, állandó részmunkaidös állás keresése, depresszióra hajlamosság, vagy ami éppen akad.

6 nagyon egyszerü dolog és tuti a lázas torokfájás, hogy aztán a következö héten ne tudj munkába menni egyáltalán :)